Igehely (történet): Józsué győz Jerikóban Józs 6
Aranymondás/kulcsige: Ézs. 41.10:"Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak."
Óracél: Lássák meg, hogy az Istennek való engedelmesség győzelmet hoz az ellenség felett.
Fő üzenet, központi igazság: Győztes leszel, ha engedelmeskedsz Istennek.
Üzenet/téma:
1. Átvezetés, dalismétlés:
Hangulatkeltő játék:
2. Dicsőítés – énektanítás:
3. Ima:
4. Igevers-kincsgyűjtés:
5. A bibliai-igazság beültetése, történet:
Az izráeliták biztonságosan átkeltek a Jordánon. Gilgálban tizenkét követ állítottak fel emlékeztetőül. Kánaán királyai tanácstalanná váltak.
Közvetlenül ez ünnepi körülmetélkedés után ünnepelték a páska-ünnepet, az arra rendelt napon: az első hónap (Ábíb) tizennegyedik napján. (Vö. a páska elrendelése: 2Móz 12; 4Móz 9; 48. és 57. lecke.)
A páskát valószínűleg nem ünnepelték az egyiptomi kivonulás második esztendejétől, a Sínai hegytől kezdve. Az Úr ezt is az Ígéret földjén akarta megújítani. Most az ígéret beteljesedésével minden ok megvolt arra, hogy a páskát, az egyiptomi szolgaságból való szabadulás ünnepét megüljék.
Körülmetélés és páska két ószövetségi sákramentum, ezek összetartoznak, ahogy az újszövetségi korban a keresztség és az úrvacsora. Ezért kapott Józsué parancsot, hogy mindkettőt ünnepeljék meg.
Az első páska után, amit Egyiptomban ünnepeltek, az először süthettek újra kovásztalan kenyeret rendes lisztből. Lehetett elég búza az országban, mert a páskaéjt követő reggelen nem volt több manna.
Józsué kiment a táborból, és a távolból szemügyre vette Jerikó* falait. Hirtelen egy férfi állt előtte kivont karddal a kezében. Józsué megkérdezte: „Közénk tartozol, vagy ellenségeinkhez?” A férfi így válaszolt:
Józs.5. 14 Az pedig így felelt: Nem, hanem az Úr seregének a vezére vagyok. Most jöttem. Ekkor Józsué arccal a földre borult előtte, és ezt mondta neki: Mit akar mondani szolgájának az én Uram? 15 Az Úr seregének a vezére ezt felelte Józsuénak: Oldd le sarudat a lábadról, mert szent az a hely, ahol állsz. Józsué pedig úgy tett.
(„Szent az a hely, ahol állsz.” Mózes ugyanezt hallotta az égő csipkebokor mellett.) Józsué a mennyei Vezérrel találkozott, aki főparancsnoka Izráel harcosainak és a láthatatlan mennyei seregnek, akik készen álltak Izráel megsegítésére. Józsué nem lesz hát egyedül: a nagy Vezér mellette áll. Gondoljunk Mahanaimra („két sereg”), ahol Jákób a „seregével” (családjának csoportjával) Isten angyalainak seregével találkozott (1Móz 32,2–3).
Józs.6. 1 Jerikó olyan alaposan be volt zárva Izráel fiai miatt, hogy se ki, se be nem mehetett senki. 2 Ekkor azt mondta az Úr Józsuénak: Lásd! A kezedbe adom Jerikót és királyát vitéz harcosaival együtt. 3 Vegyétek hát körül a várost, valamennyi harcos kerülje meg egyszer a várost. Így tégy hat napon át! 4 Hét pap vigyen hét kosszarvból készült kürtöt a láda előtt. A hetedik napon hétszer kerüljétek meg a várost, és a papok fújják meg a kürtöket. 5 És ha majd hosszan fújják a kosszarvakat, ti pedig meghalljátok a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban törjön ki az egész nép. Akkor le fog omlani a város kőfala, és a nép bevonulhat, mindenki egyenest előre. 6 Józsué, Nún fia tehát hívatta a papokat, és így szólt hozzájuk: Vegyétek föl a szövetség ládáját, hét pap pedig vigyen hét kosszarvból készült kürtöt az Úr ládája előtt. 7 A népnek pedig ezt mondta: Vonuljatok föl, vegyétek körül a várost, és a fegyveresek vonuljanak az Úr ládája előtt. 8 És úgy történt, ahogyan Józsué megmondta a népnek. A hét pap, aki a hét kosszarvból készült kürtöt vitte, az Úr előtt vonult, és fújta a kürtöket. Az Úr szövetségládája pedig utánuk haladt. 9 A fegyveresek a kürtöket fúvó papok előtt haladtak, az utóvéd meg a láda után ment, és folyton fújták a kürtöket. 10 A népnek ezt parancsolta Józsué: Ne kiáltsatok, a hangotokat se lehessen hallani, és egy szó se jöjjön ki a szátokból addig, amíg azt nem mondom nektek, hogy törjetek ki harci kiáltásban. 11 Körülvitette tehát az Úr ládáját, megkerülve egyszer a várost. Azután visszatértek a táborba, és a táborban töltötték az éjszakát. 12 Másnap korán reggel fölkelt Józsué, a papok pedig fölvették az Úr ládáját. 13 A hét pap, aki a hét kosszarvból készült kürtöt vitte, az Úr ládája előtt ment, és folyton fújta a kürtöket. A fegyveresek előttük haladtak, az utóvéd pedig követte az Úr ládáját. Folyton fújták a kürtöket. 14 A második napon is megkerülték egyszer a várost, azután visszatértek a táborba. Így cselekedtek hat napon át. 15 Történt pedig a hetedik napon, hogy hajnalhasadtával fölkeltek, és az addigi szokás szerint megkerülték a várost, de hétszer. Csak ezen a napon kerülték meg hétszer a várost. 16 Amikor hetedszer fújták meg a papok a kürtöket, ezt mondta Józsué a népnek: Kiáltozzatok, mert nektek adja az Úr a várost. 17 Átok terhe alatt ki kell irtani a várost, az Úré az mindenestül! Csak a parázna Ráháb maradjon életben mindazokkal együtt, akik a házában vannak, mert elrejtette a követeket, akiket kiküldtünk. 18 Hozzá ne nyúljatok a kiirtandókhoz, különben rátok száll az átok; el ne vegyetek semmit a kiirtandókból, mert felidézitek az átkot Izráel táborára, és szerencsétlenségbe döntitek! 19 Az összes ezüstöt és aranyat meg a réz- és vastárgyakat az Úrnak szenteljétek, azok az Úr kincstárába kerüljenek. 20 Ekkor kiáltozni kezdett a nép, és megfújták a kürtöket. És amikor meghallotta a nép a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a kőfal leomlott. A nép pedig bevonult a városba, mindenki egyenest előre, és elfoglalták a várost. 21 Kardélre hánytak, kiirtottak mindent, ami a városban volt: férfit és nőt, ifjat és öreget, ökröt, juhot és szamarat. 22 A két férfinak pedig, akik kémkedtek azon a földön, ezt mondta Józsué: Menjetek be annak a parázna nőnek a házába, és hozzátok ki onnan őt és mindenét, ahogyan megesküdtetek neki! 23 Bementek tehát a kémkedő ifjak, és kihozták Ráhábot, apját, anyját, testvéreit és mindenét; kihozták egész nemzetségét, és elhelyezték őket Izráel táborán kívül. 24 A várost pedig mindenestül fölperzselték. Csak az ezüstöt és az aranyat, meg a réz- és vastárgyakat tették az Úr házának a kincstárába. 25 De a parázna Ráhábot, apja háza népét és mindenét életben hagyta Józsué. Letelepedett Izráelben, és ott van mind a mai napig, mert elrejtette a követeket, akiket Jerikóba küldött kémkedni Józsué. 26 Abban az időben mondta ezt az esküt Józsué: Átkozott legyen az Úr előtt az az ember, aki hozzáfog, hogy fölépítse ezt a várost, Jerikót! Elsőszülöttjére rakja le az alapját, és legkisebb fiára állítsa föl kapuit! 27 Az Úr Józsuéval volt, és elterjedt a híre az egész országban.
A Józs 6,2 azt közli velünk, hogy az Úr, akit a beszámolóban „egy férfi”-nak neveznek, Józsuénak instrukciókat adott Jerikó elfoglalásáról: „A kezedbe adom Jerikót és királyát vitéz harcosaival együtt.” Szokatlan a stratégia: Józsuénak a katonáival együtt hat napon át kell egymás után Jerikó körül menetelni. Katonák menjenek elöl, utánuk hét pap, kosszarvból készült kürtöt* fújva. A hét papot másik négy pap kövesse, a szövetség ládájával. Utánuk csatlakozzék az utóvéd*. A hetedik napon hétszer kerüljék meg a várost. Amikor a papok az utolsó körben hosszan fújják a kürtöt, az egész sereg hangosan kiáltson. E harci kiabálás közben Jerikó falai leomlanak. Ekkor hatoljanak be a városba, mindenki azon a helyen, ahol éppen van.
Amíg hat napig körbejárták a várost, nem beszélhettek. Csak a hetedik nap hetedik körében, a kürtök megszólalása után hangozhatott fel a harci kiáltás. Józsué a zsákmányról is utasítást adott. Semmit sem vihettek magukkal. Minden „átkozott”*. Aki mégis magával vinne valamit, önmagát „átkozza” el, és átokká* lesz Izráel táborában. Az arany, ezüst, réz és vas tárgyakat pedig begyűjtötték az Úr kincstárába.
Józsué arra is parancsot adott, hogy Ráhábot és a házában élőket kíméljék meg, mert a kémeket elrejtette.
Mi mindent gondolhattak a városlakók félelmükben! Micsoda sereg az, amely nem rohamoz, hanem a kürtöt fújva hat napon át minden nap egyszer körbejárja a várost? Mikor aztán a hetedik napon az első körbejárás után a második következett, majd a harmadik, sőt a hetedik is, megértette mindenki, hogy most elkövetkezik, amitől féltek. Izráel Istene olyat tesz, amilyen nem történt még! Majd megszólalt a kürt. Izráel serege olyan hangosan kiáltott, ahogy csak telt tőle. A város falai meginogtak. A rajta lévők a mélybe hullottak. A fal több helyen megrepedt. A katonák az omladékon keresztül bejutottak a városba. Mindenkit megöltek, mindent megsemmisítettek.
A falnak csak egyetlenegy darabja maradt meg. Volt rajta egy ház. Az ablakból lógott egy vörös fonál. Józsué magához hívta a két kémet. Ők ígérték meg Ráhábnak, meg is esküdtek, hogy a házban lakók életben maradnak. Mindannyiukat biztonságba helyezték.
Majd felégették a várost. Csupán az értékes aranyat, ezüstöt, rezet és vasat mentették ki, és a szentélybe vitték Gilgálba. Ráháb és családja teljes jogú tagjai lettek Izráelnek. Ráhábot később Szalmón, Nahsón fia vette feleségül. Így lett „ősanyja”* Dávidnak, és ezzel az Úr Jézusnak. Józsué megeskette az izráelitákat, hogy Jerikót sosem építik újjá. Aki megteszi, átkozottá válik*. A kánaániak természetesen hallották, milyen szörnyű sors érte Jerikót. Mindenki Józsuéról beszélt, Izráel vezetőjéről, akit az Úr oly hatalmasan segített.
Jegyzetek:
A kovásztalan kenyerek ünnepe– A Bibliában máskor is olvasunk kovásztalan kenyerek ünnepéről a páska-ünnep helyett, különösen az Újszövetségben. Úgy tűnik, hogy az izráeliták éppen a kovásztalan kenyerek evését tartották olyan fontosnak, talán valóban a kánaáni első ünnep emlékére. Ez derül ki a Mk 14,1-ből is, ahol a „páskáról és a kovásztalan kenyerek ünnepéről” úgy van szó, mintha két ünnep lenne.
Jerikó– „Pálmák városa”; Gilgál és Jerikó között volt egy nagy pálmaerdő. Jerikó ennek az erdőnek a nyugati szélén feküdt. Jerikó a kor egyik legjelentősebb kereskedővárosa volt, a Júdába és a tenger felé vezető két fontos út találkozásánál. Igen gazdag város lehetett, amit a zsákmányolt arany, ezüst, réz és vas is jelez. Ákán egy babiloni köntöst (Józs 7,21) lopott el, ami arra utal, hogy kereskedtek a babiloniakkal.
Az urak Urának vezére– Krisztus, a Szentháromság Isten második személye, mint Izráel seregeinek vezére állt Józsué oldalára. Ő vezette Isten angyalainak seregét Mahanaimnál is, és Jákóbbal birkózott (1Móz 32,24–32). Lásd még Bálám találkozását az Úr angyalával (4Móz 22,24–25;). Az 1Kor 10,1–13 Krisztus jelenlétét a pusztai vándorlás során említi, pl. a 9. vers: „Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól.”
Kosszarvból készült kürt (sófár)– Ezek nem ezüstből készült trombiták voltak, melyek háborúba hívtak. E kosszarvból készült kürtök a nagy engesztelési napot, a jubileumi évet, az ünnepeket hirdették meg. Vagyis a jerikói győzelem nem a harcon múlott, hanem Istenen. E kürtök szava idegesítő, fájdalmas hangzású. Jerikó lakói fülében vészjóslóan hangzott. Majd egyszer a végítélet harsonái szólnak ilyen fenyegetően.
Utóvéd– Úgy vélik, hogy Dán törzséből való férfiakból állt, ahogyan az a pusztában is volt. Az is lehet – és ez sokkal hihetőbb –, hogy nem fölfegyverzett férfiak (fiúk és idősek) alkották. Az asszonyok Gilgálban maradtak.
Átkozott, átok– A jerikóiak vagyonára vonatkoztatva azt jelenti, hogy mindent meg kell semmisíteni, Isten ítéletét és büntetését végrehajtani. Izráel számára pedig azt jelenti a „rátok száll az átok”, hogy egy vagy több személy bűne miatt az egész nép bűnös, és büntetéssel számolhat.
Ősanya– Ráháb és Szalmón (vagy Szalma) fia Boáz, akit Ruth könyvéből ismerünk. A betlehemi Boáz összeházasodott Ruth-tal, a fia Óbéd, unokája Isai és dédunokája Dávid. Dávid nemzetségéből származik az Úr Jézus (vö. Ruth 4,17–22; Mt 1,5–6;).
Prófécia Jerikó ujjáépítéséről– Ez a prófécia beteljesedett (1Kir 16,34). A bétheli Híél merte Jerikót újjáépíteni. Ez előbb valóban az idősebb fia, majd fiatalabb fia életébe kerül.
A hit ereje: A Zsid 11,30 olyan hitről szól, ami által leomlottak Jerikó kőfalai. Nincs ez ellentmondásban a munkalap zsoltárrészletével, mely Isten győzelméről beszél? De hát mi is a hit tulajdonképpen? A saját erőben való bizalom? A 44. zsoltár így folytatódik a 7–8. versekben: „Mert én nem az íjamban bízom, nem a fegyverem segít meg engem. Te segítesz meg ellenségeinkkel szemben, gyűlölőinket te szégyeníted meg.” Kié az erő, amit a hitünkkel csak elfogadhatunk? Az izráeliták nem kételkedtek Isten mindenható voltában. Teljesen rábízták magukat. Hét nap alatt tizenháromszor tették meg a hiábavalónak tűnő utat Jerikó körül. És közben nem zúgolódtak. A kitartáshoz bizalomra is szükség van. Aki fél, vagy félúton megáll, az nem hisz abban, amivel foglalkozik. Nem bízik benne, hogy meg tudja csinálni. Jó dolog ez? Tudnak rá példát mondani a gyerekek? A kitartás sokszor az Istenben való hit gyümölcse. Amikor igazából Istenben bízunk, nem a saját erőnkben vagy mások segítségében. Erre is tudnak példát? Ilyen bizalomra hangol a szüntelen való imádság (1Thessz 5,17). Hogyan lehetséges ez?
A hetes szám: Pl.: a teremtés hét napja (2Móz 20,11); hét napos ünnepek (3Móz 23,6.34); hétágú lámpatartó és hét mécses (2Móz 25,31–37); hét bőséges és hét szűk esztendő (1Móz 41,29–30); Naamán hétszeri fürdése a Jordánban (2Kir 5,14) stb. Istennek szentelt számnak tekintették, mint a hetedik napot, a szombatot. A teljességet, tökéletességet fejezte ki.
ÁTMENTEK A JORDÁNON, eltávolították a gyalázatot (lásd Kol 3,5), megtartották a páskát 38 év után (fontos a sorrend), és most új tápláléka van Izráelnek, az ország régi gabonája. Ez Krisztusra mutat a feltámadásban! Jerikó most szemben áll Izráellel, a harc azonban nem annyira a kánaániták és izráeliták között áll fenn, hanem Isten és a Sátán között!
Az ösztönző valóság, 5,13-15. Józsué a gonosz első bástyájával szemben nem a falakat látja, hanem egy Férfiút! A kérdés nem közte és a város között merül fel, hanem az Úr és az ellenség között, 14a. v. Ahogyan Övé a parancsnokság, ugyanúgy Övé a hadművelet is. Józsué győzelmének titka: magatartása, és engedelmessége, ezek biztosítják képességét, 15. v.; Ef 6,10.
A hadművelet közölt módja, 6,1-5. „Mondta az Úr"! Józsué parancsnoka tehát Józsué Ura volt! Micsoda kegyelem! Az Úr ismeri gyengeségünket, és hajlamunkat, hogy a győzelemben felfuvalkodjunk. „Kezedbe adtam", 2. v.; a győzelem már bizonyos volt! Azután a 3. versben a „ti" megszabja a feltételeket, miközben ismerteti a tervet. Az igazi katonai eljárásban a rendelkezések rövidek, élesek és tömörek voltak. Józsué az elképzelést lehetetlennek tekintette? Nem volt rá oka! Ézs 55,8-tól. Figyeljük meg az Isteni tökéletesség pecsétjét, amelyet az ismétlődő „hetesek" sugallnak, Józs 6,4.
A módszer fenntartás nélküli végrehajtása, 6,6-20a. A lőréses falakon gúnyolódó tömeg egy hétig élvezte a fokozódó szórakoztatást. De mivel az Úré a vezetés, és az élen is jár (a frigyláda), a felvonulás hatalmas és hűséges jelenlétének szimbólumává vált. Elérkezett a hetedik nap, és az utolsó kör megkezdődött. Kiadták az utolsó parancsokat és szótlan csend uralkodott, mert a munka az Úré volt. Felkészültek a győztes kiáltásra, és a városlakók ítéletére, az értékek pedig az Úrnak voltak „szánva".
Az uralom azonnali kiteljesedése, 6,20b-27. Egy utolsó trombitaszó, egy hosszan tartó kiáltás, és minden el volt intézve. A falak leomlottak, nem is egyszerűen „leomlottak", hanem „leszakadtak", 20. v. A földbe süllyedtek, nem képeztek akadályt, 20. v. Figyeljük meg a győzelem utolsó csapását, nem fegyverrel, hanem prófétai szóval, 26. v.; 1Kir 16,34.
Tanulság: A győzelem útja minden szellemi harcban az, hogy először le kell borulni az Úr serege Fejedelmének lába előtt.
Comments