Igehely (történet): Jefte bíráskodása (Bírák 11)
Aranymondás/kulcsige: 1Kor. 1.28: "azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket;"
Óracél: Erősödjön meg bennük az az igazság, hogy Isten nem személyválogató, Ő a megvetetteken keresztül is tud üzenni.
Fő üzenet, központi igazság: Ne ítélj el senkit a származása miatt!
Üzenet/téma:
1. Átvezetés, dalismétlés:
Hangulatkeltő játék:
2. Dicsőítés – énektanítás:
3. Ima:
4. Igevers-kincsgyűjtés:
5. A bibliai-igazság beültetése, történet:
Történet:
Jeftét vezérré választják Bír.11. 1 A gileádi Jefte erős vitéz volt, egy parázna nőnek volt a fia. Jeftét Gileád nemzette. 2 De amikor a felesége is szült fiakat Gileádnak, és feleségének a fiai felnőttek, azok elűzték Jeftét, és ezt mondták neki: Nem kapsz örökséget apánk házából, mert más asszony fia vagy. 3 Jefte elmenekült testvérei elől, és Tób földjén telepedett le. Gyülevész népség verődött Jefte köré, és együtt portyáztak. 4 Néhány nap múlva az ammóniak megkezdték a harcot Izráel ellen. 5 Amikor megkezdődött a harc az ammóniak és Izráel között, elmentek Gileád vénei, hogy elhozzák Jeftét Tób földjéről. 6 Ezt mondták Jeftének: Jöjj, légy a vezérünk, és harcoljunk az ammóniak ellen! 7 De Jefte ezt mondta Gileád véneinek: Hiszen ti gyűlöltök engem, és kiűztetek apám házából! Miért jöttetek most hozzám, amikor bajban vagytok? 8 Gileád vénei ezt felelték Jeftének: Éppen azért fordultunk most hozzád. Jöjj velünk, és harcolj az ammóniak ellen, azután légy nekünk, Gileád egész lakosságának a feje! 9 Jefte ezt mondta Gileád véneinek: Ha visszavisztek engem, hogy harcoljak az ammóniak ellen, és ha az Úr hatalmamba adja őket, akkor én akarok lenni a vezetőtök. 10 Gileád vénei azt felelték Jeftének: Hallja az Úr, ami köztünk történt. Úgy fogunk cselekedni, ahogyan mondod. 11 Akkor elment Jefte Gileád véneivel. A nép pedig a maga fejévé és vezérévé tette őt. Jefte pedig mindezt elmondta az Úr színe előtt Micpában.
Jefte tárgyal az ellenséggel Bír.11. 12 Jefte követeket küldött az ammóniak királyához ezzel az üzenettel: Mi dolgunk van nekünk egymással? Miért jöttél ellenem, hogy harcolj országom ellen? 13 Az ammóniak királya azt felelte Jefte követeinek: Azért, mert elvette Izráel az én földemet az Arnóntól a Jabbókig és a Jordánig, amikor kijött Egyiptomból. Most tehát add vissza azt békés úton! 14 Jefte ismét követeket küldött az ammóniak királyához, 15 és azt üzente neki: Így szól Jefte: Nem vette el Izráel se Móáb földjét, se az ammóniak földjét. 16 Hiszen amikor Izráel kijött Egyiptomból, a pusztában vándorolt a Vörös-tengerig, és elérkezett Kádésba. 17 Izráel akkor követeket küldött Edóm királyához ezzel az üzenettel: Hadd vonuljak át országodon! De nem hallgatott rá Edóm királya. Móáb királyához is elküldött, de az sem engedte ezt meg. Ezért kellett Izráelnek Kádésban maradnia. 18 Azután tovább vándorolt a pusztában, megkerülte Edóm országát és Móáb országát, így érkezett el napkelet felől Móáb országához, és tábort ütött az Arnónon túl. Nem lépték át Móáb határát, mert Móáb határa az Arnón. 19 Ekkor követeket küldött Izráel Szíhónhoz, az emóriak királyához, Hesbón királyához, és ezt üzente neki Izráel: Hadd vonuljak át országodon a magam helyére! 20 De Szíhón nem hitte el, hogy Izráel csak át akar vonulni a határán, ezért összegyűjtötte Szíhón egész népét, tábort ütött Jahcánál, és megütközött Izráellel. 21 Az Úr, Izráel Istene, kezébe adta Izráelnek Szíhónt és egész népét, és megverték őket. Így vette birtokba Izráel azoknak az emóriaknak az egész földjét, akik azon a földön laktak. 22 Birtokba vették az emóriak területét az Arnóntól a Jabbókig és a pusztától a Jordánig. 23 Azért ha az Úr, Izráel Istene, maga űzte ki az emóriakat népe, Izráel elől, te akarod azt birtokba venni? 24 Nem úgy van-e, hogy amit birtokul adott neked a te istened, Kemós, az a te birtokod? Mi pedig birtokoljuk mindazoknak a földjét, akiket a mi Istenünk, az Úr űzött ki előlünk. 25 Talán te különb vagy Báláknál, Cippór fiánál, Móáb királyánál? Mert-e ő perbe szállni Izráellel, mert-e harcolni ellene? 26 Háromszáz évig lakott Izráel Hesbónban és falvaiban, Aróérban és falvaiban, meg az Arnón menti városokban, miért nem akartátok abban az időben elvenni? 27 Én tehát nem vétettem ellened. Te akarsz rosszat tenni velem azzal, hogy háborút indítottál ellenem. Az Úr, a bíró, ítéljen ma Izráel fiai és Ammón fiai között! 28 De az ammóniak királya nem hallgatott Jefte üzenetére, amelyet küldött neki.
Jefte fogadalma és győzelme Bír.11. 29 Ekkor az Úr lelke szállt Jeftére, és ő átvonult Gileádon és Manassén. Átvonult Gileád-Micpén, és Gileád-Micpéből vonult az ammóniak ellen. 30 Fogadalmat tett Jefte az Úrnak, és ezt mondta: Ha valóban kezembe adod az ammóniakat, 31 akkor bármi jön ki elém házam ajtaján, amikor békességgel visszatérek az ammóniaktól, az Úré lesz az, feláldozom égőáldozatul.
Vajon szükség volt rá? Nem, Jeftének ilyen módon nem kellett volna próbára tennie az Urat. A Zsid 11,32 hithősként említi. Föltételezhetjük, hogy Jeftét nem a hitbeli bizodalom hiánya indította erre. Az helyénvaló, ha nem hitetlenségből, hanem hitből megígérjük Istennek, hogyha segít egy nehéz helyzetben, a hálánkat később megmutatjuk. Bár az ilyen meggondolatlan ígéretekkel óvatosnak kell lennünk. Elragadtatott pillanatban nemcsak az Úrnak, hanem egymásnak is olyan nagy dolgokat ígérhetünk meg, amiknek teljesítése később lehetetlennek látszik
32 Fölvonult Jefte az ammóniak ellen, és megütközött velük. Az Úr pedig a kezébe adta őket. 33 Verte őket Aróértől fogva a Minnítbe vivő útig, húsz városon keresztül egészen Ábél-Kerámimig. Igen nagy vereség volt ez. Így kellett megalázkodniuk az ammóniaknak Izráel fiai előtt. 34 Amikor Jefte megérkezett Micpába, a házához, éppen a leánya jött ki eléje dobolva és táncolva. Csak ez az egyetlen leánya volt, nem volt rajta kívül se fia, se leánya. 35 Amikor meglátta a leányát, megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: Ó, leányom! Porba sújtottál, szerencsétlenné tettél! Mert én magam adtam szavamat az Úrnak, és nem vonhatom vissza. 36 A leány így felelt neki: Apám, ha szavadat adtad az Úrnak, tedd velem azt, amit kimondtál! Hiszen megengedte az Úr, hogy bosszút állj ellenségeiden, az ammóniakon. 37 Majd ezt mondta apjának: Csak azt az egyet tedd meg velem, hogy ne bánts engem két hónapig: hadd menjek el a hegyek közé elsiratni leányságomat barátnőimmel! 38 Az apja azt felelte: Menj! És elbocsátotta két hónapra. Az pedig elment a barátnőivel elsiratni leányságát a hegyek között. 39 Két hónap múlva visszatért apjához. Az pedig megtette vele azt, amit megfogadott. A leány nem élt férfival. Azóta lett szokássá Izráelben, 40 hogy évről évre elmennek Izráel leányai, és megéneklik a gileádi Jefte leányát, évente négy napig.
Két hónap múlva a lány visszatért apjához, aki „megtette vele azt, amit megfogadott. A lány nem élt férfival.” Hogy értsük ezt? Feláldozta, ahogyan Ábrahám készült Izsákot? Nem, az emberáldozat* tilos volt a zsidóknál. Viszont a 3Móz 27,4 szerint egy nőt, akit ígérettel az Úrnak szenteltek, meg lehetett váltani harminc ezüst sekelért. Valószínű tehát, hogy a lány önként döntött a házasság nélküli élet mellett. Nagy áldozat volt ez, mivel egyetlen gyerek volt, így apjának nem lettek utódai. Nagy szégyen volt ez Izráelben. Ezután szokás lett, hogy évente a fiatal lányok négy napra felkeresték magányában Jefte lányát, és vigasztalták
Jegyzetek:
Zsolt.50.14 Hálaadással áldozz Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat! 15 Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.
Jegyzetek: Jefte (Isten kinyitja) – 6 évig
Filiszteusok – Jóval Izráel kánaáni bevonulása előtt szállták meg a filiszteusok Kánaán délnyugati tengerpartját. Abímelek, Gerár királya, az Ábrahámmal való szövetségkötés után visszament Beérsebából a filiszteusok országába (1Móz 21,32). Ábrahám jövevényként lakott ott (1Móz 21,34). Az 5Móz 2,23 és Ámós 9,7 jelzi, hogy Kréta (Kaftór) szigetéről jöttek. A filiszteusok hajósnép, hadihajókkal támadtak Egyiptomra. A normannokkal hasonlíthatjuk össze őket, akik ugyancsak azért hajóztak, hogy zsákmányt szerezzenek. Ismerték a kovácsmesterséget, a fémek megmunkálását. A filiszteus megszállás idején, Saul uralkodása elején az izráelitáknak hozzájuk kellett vinni szerszámaikat megéleztetni (1Sám 13,19–22). Sámson magányos harcosként lépett fel ellenük (vö. Bír 14–16). Sámuel idejében a filiszteusok legyőzték Izráelt, majd Izráel győzte le a filiszteusokat (1Sám 4–7). Saul a filiszteusok elleni harcban esett el (1Sám 31). Dávid legyőzte őket, ami után keveset olvasunk róluk. Egyedül a 2Krón 26,6–7-ben, amely Uzziás király filiszteusok fölött aratott győzelmét írja le. Bálványisteneik Dágón és Baalzebúb, Ekrón „szárnyas istene” (vö. 2Kir 1,2kk) voltak.
Ammóniak – A Holt-tengertől északra, az Arnón és Jabbók patakok közötti területen laktak. Lót leszármazottai, tehát rokon nép voltak az izráeliekkel (vö. 1Móz 19,38). A honfoglalás idején a zsidók nem bántották őket (5Móz 2,37). Később, a bírák idején, illetve Saul korában már harcban álltak egymással. Náhás („kígyó”) király szövetséget kötött Dáviddal, de fia megsértette Dávid küldötteit (vö. 2Sám 10), ami után fővárosukat, Rabbát Jóáb és Dávid elfoglalta (vö. 2Sám 11,1 és 12,26–31). Az ammóniak kultúrája az ásatások szerint szinte azonos volt az izráeliekével, nem számítva az istentiszteleti kultuszt.
Gileád – A Jordánon túli területnek nincs szorosan vett határa. A déli rész termékeny magasfennsík (a Jer 8,22 szerint füstölőszer és orvosság került ki innen), a 4Móz 32,1 szerint jószágtartásra alkalmas terület volt. Ezen a szakaszon sokszor háborúztak (vö. Ám 1,3).
Gileád – Mint személynév először a Józs 17,1 és 3-ban fordul elő: Manassé fia. A gileádiak félig Manassé törzséből valók, akiknek a Jordánon túli terület középső része jutott. Gileádnak hívták Jefte apját is (Bír 11,1).
Fogadalom – Többet jelent az ígéretnél. A fogadalmat Isten előtt teszik, és nem szabad megszegni. A 3Móz 27 fejti ki részletesen a fogadalmak megváltását. A fogadalom mindig önkéntes, de bizonyos szabályokhoz volt kötve.
Mt.5. 37 Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.”
Diszkrimináció – Mindig vannak a környezetünkben emberek, gyerekek is, akik „mások”. Nemcsak „balkézről való” gyerekek vannak köztük, mint amilyen Jefte is volt. Elvált szülők gyerekei, más bőrszínűek, fogyatékosok, akiket kizár, kirekeszt a közösség, nem játszhatnak a többiekkel, nem tekintik őket egyenértékűeknek. Isten azonban nem személyválogató, számára minden ember kedves. Az ember azt látja, ami a szeme előtt van, de az Úr a szívet vizsgálja (1Sám 16,7). Mi se tegyünk különbséget! Úgy kell szeretni a felebarátunkat, mint önmagunkat.
Szükséghelyzetbe – Bezzeg kellett Jefte, amikor bajba kerültek! Ilyet gyakran látunk. Például valakit nem fogadnak be a focicsapatba, de segítsen a többieknek a dolgozatírásnál. Churchillt a II. világháború előtt nem vették túl komolyan, mint államférfit. Amikor a németek Európát fenyegették, Churchill lett hirtelen az egyetlen, aki szembe tudott velük szállni.
Az ígéret adóssá tesz – Gondoljuk meg, mielőtt ígérünk valamit! Ígérhetünk Istennek vagy embereknek is olyat, amit teljesíteni tudunk. Egy ígéretnek lehetnek messzeható következményei: Luther Márton megfogadta, hogy szerzetes lesz. Így jutott közel a Bibliához. Ez volt a reformáció kezdetének a feltétele. Nagyon rossz az olyan ígéretet betartani, amiből komoly baj származhat. Ha valóban nem tudjuk teljesíteni, akkor ismerjük el becsületesen, és ajánljunk fel valamilyen alternatívát.
A Szentírásban számtalan történettel ismerkedhetünk meg. Ezek a történetek nem kitaláltak, nem idealizáltak, hanem nagyon is valóságosak. A bibliai személyek életén keresztül önmagunkra ismerhetünk: céljainkra, kudarcainkra, vágyainkra
Jefte élete nagyon rosszul indult. Édesapja „félrelépésének” következménye volt születése: „egy parázna nőnek volt a fia”. Gondoljunk bele milyen lehetett a gyermekkora. Jefte, édesapját folyamatosan bűnére emlékeztette. Szégyen volt a közösségében, mindenki úgy tekintett rá, mint valami leprásra. Édesapja bűne miatt ő bűnhődött, szenvedett, ártatlanul. Valószínű ő ebből nem értett semmit. Nevelőanyja, féltestvérei állandóan bántották. Ő volt a fekete bárány, mindenért ő volt a hibás. Már gyermekkorban rengeteg sérülést szedett össze, és ezek a sebek nagyon mélyek voltak. Pont azok, akiktől szeretetet várhatott volna, azok utasították el. Énképe borzasztóan eltorzult. Talán el is hitte azt, amit mondtak róla. Gonosznak érezte magát, s talán azt gondolta, meg se kellett volna születnie erre a világra. Végül pedig el is kergették otthonról ezekkel a szavakkal: „Nem kapsz örökséget apánk házából, mert más asszony fia vagy.” Sajnos milyen sokan nőnek fel hasonló módon. Talán nem ennyire szélsőséges módon, vagy még ennél szélsőségesebb körülmények között is. Több emberrel beszélgettem, akiket szüleik elvetettek maguktól, majd nevelőotthonokban nőttek fel. Emlékszem egy fiúra, akit édesanyja születése után a kukába dobott, így került egy állami intézménybe. Tele volt szíve mély sebekkel. Egy másik asszony elmondta, hogy édesanyja megmondta neki, hogy ő egy „baleset”, nem tervezték, nem akarták, csak „jött”. Ezek a sérülések gyakran egész életre meghatározzák az ember életét. Állandó félelmek, bizalmatlanság, kényszeres cselekvések. Egyedül Isten tudja begyógyítani őket.
Jefte azután, hogy elkergették otthonról egy gyülevész csapat vezetőjévé lett. Együtt portyáztak, raboltak, fosztogattak. Erkölcsileg mélyre süllyedt, de honnan tanulta volna meg azt, hogy mi a jó. Talán ezzel bűntette is egy kicsit a környezetét. Őt is egész életében bántották, meg akarta csak bosszulni. Sok bűnözővel beszélgettem börtönökben, akik nagy többsége szintén zilált családi háttérrel rendelkezett. Hogy ki a hibás azért, hogy Jefte bandita lett? Bizonyára maga is tehet róla, de ez is apja bűnének következménye. És itt jön a fordulat a több mint háromezer éve élt gileádi fiatalember életében.
Egy napon Izrael vénei keresik fel ezt a haramiát, és azzal a meglepő ötlettel állnak elő, hogy: „légy a vezérünk, és harcolj az ammóniak ellen!”. Milyen furcsa választás! Eddig ő volt a társadalom megvetettje a köztörvényes bűnöző, most meg arra kérik, hogy ő legyen az ország első embere. Ilyen csak a mesékben van, meg a Bibliában, és azok életében, akik találkoztak az Úrral.
Isten látta Jefte életét, és ismerte. Látta sebeit, fájdalmait, bűneit, ennek ellenére kiválasztotta őt. Ez a kegyelem. Istennek nincs az a mélység, ahova ne tudna lenyúlni. Így mentett meg minket is, így akar megmenteni ma is sokakat. Ő másként gondolkodik, mint mi emberek. Ő nem mindig a jólnevelt, rendezett életű embereket hívja el szolgálatra, hanem a Saulokat, a Mátékat… és a maguk szemében igaz farizesusok pedig távol maradnak Tőle. Hányszor tapasztaltuk, hogy Jézus Krisztus bűnözőket, kábítószereseket, prostituáltakat, alkoholistákat emelt fel. Nála valóban semmi sem lehetetlen. Egy terrorista vezetőből is képes „erős vitézt” faragni. És gyakran épp azok, akiknek sok bocsáttatott meg, azok lesznek Isten áldozatos szolgái.
Csodálatos, ahogy Izrael vénei meglátták Isten elhívását, és készek voltak tolmácsolni azt Jefte felé. Sajnos nem minden hívő vezető képes ezt meglátni. Első hallásra Jefte sem hisz a fülének. Méghogy ő lenne az alkalmas ember? Hát eddig mindenki csak gyűlölte őt!
A történet folytatása az, hogy Jefte Izrael bírája lesz. Felkészül a harcra az ammóniakkal szemben. De történik valami különleges és érthetetlen dolog, Jefte fogadalmat tesz az Úr előtt: „Ha valóban kezembe adod az ammóniakat, akkor bármi is jön ki elém házam ajtaján, amikor békességgel visszatérek az ammóniaktól, az Úré lesz az feláldozom égőáldozatul.” Honnan jött ez a furcsa ötlete hősünknek? Több kommentárban utánanéztem, de egyik sem magyarázta ezt meg igazán. Én egy nagy igazságot értettem meg belőle.
Jefte szíve még mindig - a bűneinek bocsánata, az új indulás után is -, tele volt sebekkel. Ő megtanulta, hogy soha semmit sem kap ingyen. Mindenért meg kellett dolgoznia, az elismerésért, a szeretetért, a megélhetéséért. Nem tudta elhinni, hogy az Úr csak ingyen, kegyelméből neki fogja adni a győzelmet. Ő ki akarta érdemelni, ki akarta fizetni. Bár nincs az a fizetség, amivel Isten kegyelmét ki lehetne érdemelni, ő azonban megpróbálkozott vele. Gondolta, legalább ad érte valamit. Az üzlet az üzlet: kapok valamit és adok cserébe érte valamit. Milyen szánalmas próbálkozás. De gyógyulatlan emlékei hozták elő belőle ezt a meggondolatlan, tragikus következményekkel járó döntést. Ma is sokan vannak, akik nem tudják elfogadni Isten ingyen kegyelmét. Valamit ők is akarnak adni, kiérdemelni azt, áldozatokkal, jó cselekedetekkel. De nem igazán értik, ismerik Isten minden ismeretet meghaladó feltétel nélküli szeretetét.
Mindezek ellenére az Úr hatalmas győzelmet adott Jeftének. A tragédia csak ezután történik. Az első, aki házából a győztes hadvezér elé megy, egyetlen lánya. És őt fogadalma kötelezi. Sokan próbálják magyarázni, hogy nem biztos, hogy feláldozta Jefte a lányát, csak nem adta férjhez őt, nem akarom ezt a vitát eldönteni.
Jefte öröme egyetlen pillanat alatt szomorúsággá változik. Egyetlen lányáról van szó. Gondoljunk bele. Gyermekkorában nem volt igazi családja. Majd felnőtt korában eléri, hogy családja legyen, egy szem gyermeke születik, végre megkapta azt, amire mindig vágyott, most pedig mindezt elveszíti fogadalma miatt.
A történetnek van egy fontos üzenete. Azért nem tudott győztes életet élni Jefte, mert megtapasztalta ugyan a bűnei bocsánatát, de lelke nem lett egészséges, múltját nem rendezte az Úrral. Azok, akik sebeiket nem viszik az Úr elé, azok nem képesek egészséges életet élni. Jefte sikeres volt a szolgálatban, a vezetésben, de kudarcot vallott a családjában. Felborult az élete, nem volt kiegyensúlyozott lelkének torzulása miatt.
Szükségünk van Jézus Krisztus gyógyítására, ő nemcsak bűneinket, hanem fájdalmainkat és betegségeinket is felvitte a keresztfára. Nemcsak evangéliumot jött hirdetni a bűnösöknek, hanem azért, hogy meggyógyítsa a megtört szívűeket. Jeftének meg kellett volna gyógyulnia, de ezt nem tapasztalta meg, ezért nem lehetett élete teljes.
Még egy momentum Jefte életéből: „Jefte hat évig volt Izrael bírája. Azután meghalt…”. Rövid ideig élt ezek után. Valószínű szomorúan élte utolsó éveit. Isten felemelte őt, de teljesen nem válhatott azzá, amivé lehetett volna. Tanuljunk Jefte negatív példájából. Keressük bűneink bocsánatát, és a gyógyulást lelki sebeinkre!