ima

Isten szentjeinek életében Isten irányítja a körülményeket is, semmi sem történik velük véletlenül. Isten gondviselése juttat téged ilyen körülmények közé, te meg sem érted miért, de Isten Szelleme érti. Azért visz olyan helyekre, azért juttat olyan körülmények és olyan emberek közé, hogy a benned lévő közbenjáró Szent Szellem sajátos módon intézkedhessék.

Az imádság nem készít fel nagyobb cselekedetekre, hanem az imádság maga a nagyobb cselekedet. Józan ésszel jó gyakorlatnak tekintjük az imádságot arra, hogy Istenért végzett munkánkhoz nagyobb erőt kapjunk. Jézus Krisztus tanítása szerint az imádság a megváltás csodájának hatása bennem, amely a megváltás csodáját hozza létre másokban is Isten hatalmából. Az imádság maradandó gyümölcsöket terem, de gondolj arra, hogy az imádság a Megváltó halálos küzdelmére, nem az én küzdelmemre épül. Csak a gyermek imádságai hallgattatnak meg, a bölcs emberé nem.

Isten szolgálatának kérdéseihez a kulcs Isten kezében van; ez a kulcs pedig az imádság, nem a munka. Nem az a munka, amit manapság annak tartanak, mert az sokszor kibújik az Istennel való szoros közösség alól. Az Istenért végzett munka problémáit nem a józan ész kulcsa nyitja fel, sem a gyógyászat, a civilizáció, a nevelés, sőt az evangélizáció kulcsa sem. Egyedül az imádság oldja meg ezeket a kérdéseket. "Kérjétek az aratás Urát!" Természetes ésszel az imádság nem alkalmazható, egyszerűen képtelenség.

Szemed Istenen legyen, ne embereken - ez az isteni élet vezérgondolata. Ne az mozgasson, hogy szeretnél imádkozó embernek számítani. Menj be belső szobádba, ahol imádkozhatsz anélkül, hogy tudnák és zárd be az ajtót; titkon beszélj Istennel. Ne indítson semmi más, minthogy megismerd mennyei Atyádat. Lehetetlen tanítványként élned anélkül, hogy meghatározott időd ne lenne az imádságra. "És amikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek..." Isten nem azért hallgat meg, mert komolyan vesszük, amit kérünk. Ő egyedül a váltság alapján hallgat meg.

Urunk itt ezzel a képpel világítja meg az imádságot: amikor a jó gyermek jót kér. Úgy beszélünk az imádságról, mintha Isten a meghallgatásnál nem venné figyelembe hozzá való viszonyunkat (Mt 5,45). Ne mondd soha, hogy Isten nem akarja megadni, amiért imádkozol! Ne ülj le csüggedten, hanem keresd meg az okát, nézd meg a lajstromot: szerinte való viszonyban vagy-e feleségeddel, férjeddel, gyermekeiddel, társaiddal - "jó gyermek" vagy-e ezekben? "Ó, Uram, ingerült és mogorva voltam, de szükségem van a te szellemi áldásaidra".

Jézus nem mondta, hogy "álmodozz titkon Atyádról", hanem ezt: "imádkozz titkon a te Atyádhoz". Az imádkozáshoz akaraterő kell. Miután beléptünk titkos kamrácskánkba és bezártuk az ajtót, a legnehezebb imádkozni. Nem tudjuk összpontosítani a figyelmünket, ide-oda kalandozó gondolataink megzavarnak. A nagy harc azért folyik, hogy legyőzzük belső szétszórtságunkat. Uralkodnunk kell gondolatainkon, egész akaratunkat az imádságra kell összpontosítanunk.

Amikor Isten Fia imádkozik, csak egyetlen egynek van tudatában, és ez az egy az Ő Atyja. Isten mindig meghallja Fia imádságait, és ha Isten Fia kiformálódott bennem, az Atya mindig meghallja az én imádságaimat is. Tehát egyedül arra kell törekednem, hogy Isten Fia kiábrázolódjék az én halandó testemben. "A ti testetek a Szent Szellem temploma", tehát Isten Fiának Betleheme. Adok-e erre lehetőséget Isten Fiának bennem? Vajon Isten Fiának őszintén egyszerű élete éppúgy munkálkodik-e bennem, mint tette, mikor itt járt a földön?