Újszövetség

SZOMORÚ OLVASMÁNY van mára, és gondosan kísérjük azt figyelemmel. Emlékezzünk rá, hogy Istenünk nemcsak szeretet, hanem világosság is, és Őbenne nincsen egyáltalán sötétség. Mennyire hűséges a Szent Könyv, semmit sem rejtve el, hanem nyíltan foglalkozva a bűnökkel! Pál igyekszik kezelni egy olyan helyzetet, amely bemocskolja a gyülekezet eddig elért eredményét és lerontja bizonyságtételét. Vérfertőzés van itt feljegyezve (1. v.). Ilyen helyen, mint Korintus, a fiatal szentek milyen könnyen lettek tájékozatlanok!

PÁLNAK AZT a jogát, hogy irányítson, még mindig sokan megkérdőjelezik. Négyféleképpen védi istenileg rábízott tekintélyét.

Tájékoztatja a gyülekezetét, hogy mi volt ott Apollós és ő. A 3,5-ben ezt kérdezi: micsoda Apollós?, és micsoda Pál (nem úgy kérdezi, hogy „kicsoda"). Krisztus szolgái voltak (az Ige gályarabjai), ezért engedelmeskedniük kellett. Sáfárok is voltak, és következésképpen hűséget kellett mutatniuk (4,1-2). Azt mondja, hogy az embereknek így kellene figyelniük rájuk.

HÁROM ÉVVEL később is még csecsemők voltak, akiknek tejre volt szükségük. Képességük elégtelen volt; testieknek bizonyultak viszály és széthúzás miatt, ezért felépítésük hibás volt.

ISTEN KEGYELMESEN sokféle áldást készített azok számára, akik Őt szeretik. Emberi szem sohasem látott hasonlót; emberi fül sosem hallott ilyen lelkesítő híreket; az ember szíve sohasem gondolt el ilyen példátlan gazdagságot (9. v.). Isten azonban ismeretessé tette ezeket (10. v.). Hogyan lettek ismeretessé, és hogyan lehetett azokat ismertté tenni, amikor annyira túl vannak az emberi elme képzeletén és felfogóképességén?

PÁL HELYREIGAZÍTÓ levelét bátorító szavakkal kezdi. Mennyire hasonlít Urához, dicséretet mondva a helytelenítés előtt; vö.: Jel 2-3. Négy dologról ír.

EZ a korintusiakhoz írt levél Pál első levélciklusának részét képezi, amelyre általában mint missziós levelekre hivatkoznak, és magukban foglalják a Tesszalonikai 1. és 2. levelet, valamint a Korintusi 2. levelet, a Rómaiakhoz és a Galatákhoz irt levelet. Ezekben Pál főképpen alapvető tanítási kérdésekkel foglalkozik. A Korintusi 1. levélben olyan gyülekezetnek ír, amelyet mintegy három évvel korábban alapított, körülbelül tizennyolc hónapos ott-tartózkodása alatt (ApCsel 18,11).

A SZEMÉLYES köszöntések hosszú listája fókuszba állítja azt, ami Pál egyéb leveleiben is benne van - hihetetlen képességét arra, hogy megtartson embereket nem csupán emlékezetében, hanem a szívében is (Fil 1,7-8). A sok név tanulmányozása hasznos megjegyzésekre ösztönözne, de most csak arra mutatunk rá, hogy a nőkkel szembeni előítélet vádját milyen hatásosan cáfolta meg kedves megemlékezésével mintegy tucat nőtestvérről, akik közül a legtöbben valamilyen speciális dicséretben részesülnek (vö.: Fil 4,3).

AZ ELŐZŐ felhívást a mások javával való önzetlen törődésre, most megerősíti Krisztus példájával. Aki nem magának kedvezett. A Szellem egységét gyakorlati módon kell fenntartani, de ezt soha nem lehet elérni puszta szervezéssel - ez hasonló gondolkodást igényel.

A hívő ember helyes viszonyulása a túlzottan aggályoskodókhoz.Egyes hívők helytelennek tartották, hogy húst egyenek, és csak zöldségeket ettek. Mások kötelezőnek érezték, hogy bizonyos napokhoz speciális szent kötelességeket kapcsoljanak. Ezek „hitben erőtlenek" voltak, nem élvezték Krisztusban lévő új életüket, amely megszabadíthatta volna őket attól a hamis elképzeléstől, hogy a szabályok és előírások rabszolgai betartása tetszik az Úrnak.

A hívő ember helyes viszonyulása a hatalomhoz.Isten a rendnek a híve, nemcsak a gyülekezetben (1Kor 11,34; 14,40; 16,1; Kol 2,5), hanem a társadalomban is (Tit 3,1; 1Pt 2,13-17); és a keresztyénnek felelőssége van mindkét szférában. Az 1Tim 2,1-3-ban, ahol Isten vágya van kijelentve a nyugalomra és békességre vonatkozóan, az imádság fontossága van aláhúzva. Ezzel kapcsolatban jó, ha emlékezünk rá, hogy Ábrahám imája a hegyen nagyobb befolyást gyakorolt Sodoma dolgaira, mint amit Lót ért el a városban.