EZ a korintusiakhoz írt levél Pál első levélciklusának részét képezi, amelyre általában mint missziós levelekre hivatkoznak, és magukban foglalják a Tesszalonikai 1. és 2. levelet, valamint a Korintusi 2. levelet, a Rómaiakhoz és a Galatákhoz irt levelet. Ezekben Pál főképpen alapvető tanítási kérdésekkel foglalkozik. A Korintusi 1. levélben olyan gyülekezetnek ír, amelyet mintegy három évvel korábban alapított, körülbelül tizennyolc hónapos ott-tartózkodása alatt (ApCsel 18,11).
Korintusnak két különleges jellegzetessége volt. Olyan városnak ismerték, amely „bölcsességet" keresett. Volt egy korabeli szólásmondás: „Úgy beszél, mint a korintusiak." Ez olyan beszédet jelentett, amely pontos és művészi szépségű volt. Az intellektualizmus központjaként tartották számon. Híres volt viszont különleges romlottságáról is. A bujaság annyira eluralkodott az életükben, hogy a város újszövetségi Sodoma lett. Ezért a „korintusias" kifejezést közmondásosan az erkölcstelen életre alkalmazták. Így ez a két szélsőség kart karba öltve járt. A gyülekezet ilyen légkörben élte a maga életét.
A levél megírására két tényező adott alkalmat. Először is hírek érkeztek Pálhoz „Klóé embereitől" (1,11), hogy milyen állapotok uralkodtak a gyülekezetben. Ezekkel a dolgokkal kezdett el foglalkozni az 1-6. fejezetben. Ezenkívül levelet küldött neki a gyülekezet, felvetve bizonyos aggályos kérdéseket, és ezekre a választ a 7. fejezettől kezdve adja meg (figyeljük meg az 1. verset).
Ezzel a levéllel foglalkozva arra kell gondolnunk, hogy miközben tartalma a Korintusban folyó ügyekkel foglalkozik, szolgálata annál nagyobb horderejű. Pál „és Sosthenes, az atyafi", miközben Istennek Korintusban lévő gyülekezetéhez ír, szól mindazokhoz „akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen". Mivel ez így van, ennek a levélnek az üzenete nemcsak minden helyen alkalmazható, hanem minden gyülekezeti időben, és ezért alkalmazható napjainkra és korszakunkra is. Nem mernénk azt mondani, hogy bármelyik része csupán helyi jelentőségű, és elvben nem alkalmazható manapság. Jézus Krisztus Ura nemcsak a korintusi hívőknek, hanem egész népének mindenütt és mindenkor (2. v.); ezért az Ő akarata mindenkire érvényes. Nekik küldi Pál a kegyelem és békesség üdvözletét.