Egy család az éjszaka közepén a füstjelző riasztására ébredt, és észrevette, hogy ég a ház. Az apa felszaladt az emeleti hálószobába, és ölbe kapta másfél éves kisbabáját, négyéves kisfiát pedig a kezénél fogva húzta maga után.
Már a lépcső felénél jártak, amikor a kisfiúnak eszébe jutott, hogy a maciját a hálószobában hagyta. Elengedte apja kezét, és visszaszaladt a maciért a szobába. A nagy kavarodásban és rémületben az apa nem vette észre, hogy kisfia már nincs mellette, amíg ki nem ért. Addigra a füst és a lángok elzárták az utat, és a kisfiú az emeleti szobában rekedt. Füst kavargott körülötte, köhögött, és kikiabált az ablakon: „Apa! Apa! Segíts!"
Az apja lentről felkiáltott: „Ugorj ki az ablakon, Andy! Elkaplak!"
A sötétben és a füstben a kisfiú semmit sem látott. „De apa, nem látlak! - kiáltott.
Az apja visszakiabált: „Nem baj, fiam, én látlak! Ugorj!"
Van egy igaz mondás, ami így szól: „Nem tudom, mit tartogat a jövő, de tudom, ki tartja a jövőt a kezében". Te aggódsz a jövő miatt? Félsz attól, amit nem látsz? Úgy tűnik, mindent elborít a sötétség és a füst? Egyikünk sem látja, mi vár ránk, de Isten azt mondja, hogy bízzunk Benne, és „ugorjunk".