Évekkel ezelőtt megjelent az újságokban egy történet egy idős asszonyról, aki a dél-floridai Nagy Ciprus Mocsár területén élt. Egy régi kunyhóban lakott egy kis tavacska mellett. A hölgy minden nap kiment a tóhoz vizet merni.
A tóban élt egy aligátor. A veszély ellenére az asszony megengedte, hogy az aligátor évekig ott éljen a tóban. Szelídnek tűnt. Ő nem bántotta az aligátort, és az sem bántotta őt.
Egy napon azonban, amikor az asszony vizet mert a tóból, az aligátor a víz alatt odaúszott, aztán felbukkant, és erős állkapcsaival megragadta a nő kezét. A nő megpróbálta kirántani kezét az állat szájából, az azonban letépte. A sebből ömlött a vér, ahogy a rémült és döbbent idős nő visszavánszorgott kunyhójához, és segítséget hívott. Végül megérkeztek a mentők, és ellátták.
Másnap a parkőr megtalálta az aligátort a tóban, és megölte. Amikor felvágták, megtalálták benne az idős nő kezét.
A parkőr így nyilatkozott a riportereknek: „Az aligátorok akkor a legveszélyesebbek, amikor elveszítik az emberektől való félelmüket. Ha megengedjük, egy aligátornak, hogy ott maradjon a tavunkban, azzal, anélkül, hogy tudatában lennénk, támadásra bátorítjuk."
Az asszony most is ott él. De már nincsenek aligátorok a halastavában.
A Szentírás világosan tanítja, hogy a bűn zsoldja a halál. Mégis sokszor azt hisszük, hogy megtűrhetjük a bűnt az életünkben anélkül, hogy meg kellene érte fizetnünk. Végül belénk fog harapni.
A Zsidókhoz írt levél írója arra figyelmeztet, hogy meg kell szabadulnunk mindentől, ami akadályoz, különösen a bűntől, ami megkörnyékez. Ha nem így teszünk, gátolni fog bennünket, és kárt okoz Krisztus ügyének.
Milyen aligátorok élnek a te halastavadban?