Az 1800-as években egy angol Kaliforniába utazott aranyat keresni.
Miután több hónapig kutatott arany után, nagyon megszedte magát. Hazafelé vezető útján magállt New Orleans-ban.
Nem sokkal odaérkezése után egy csődülethez ért, ahol az emberek mind ugyanabba az irányba néztek. Ahogy közeledett az összesereglett tömeghez, rájött, hogy egy rabszolga-árverésre gyűltek össze. Angliában már több éve betiltották a rabszolgatartást, így a fiatalembert odahajtotta a kíváncsiság, hogy megnézze, hogyan kerül valaki másnak a tulajdonába. Éppen azt hallotta, hogy „eladva!", amikor a tömeghez csatlakozott. Egy középkorú fekete férfit vittek el.
Következőnek egy szép fiatal fekete lányt taszigáltak az emelvényre, és körbe kellett járnia, hogy mindenki láthassa. A bányász durva vicceket hallott, és olyan megjegyzéseket, amelyek a körülötte állók gonosz szándékairól tanúskodtak. Férfiak nevetgéltek, miközben tekintetük továbbra is az új „árucikkre" szegeződött.
Kezdődött a licit.
Egy pillanat alatt meghaladta azt, amit a legtöbb rabszolgatartó fizetett volna egy fekete lányért. Ahogy tovább emelkedett a licit, nyilvánvaló volt, hogy két férfi akarta őt. Az alkudozás közben röhögve beszéltek arról, mit fognak vele csinálni, és miről marad le a másik. A bányász csendesen állt, de belül egyre inkább elöntötte a harag. Végül az egyik férfi akkora árat ajánlott, amit a másik már nem tudott megadni. A lány letekintett. A kikiáltó hangja harsant fel: „Először, másodszor..."
Még mielőtt a végszó elhangzott volna, a bányász pontosan a kétszeresét kiáltotta oda az előbbi ajánlatnak. Olyan összeg volt ez, ami felülmúlta bármelyik ember értékét. A tömeg felröhögött, azt gondolva, hogy a bányász viccel, és csak azért mondta ezt, mert szeretné, ha az övé lehetne a lány. Az árverező intett a bányásznak, hogy lépjen előre, és mutassa meg a pénzét. A bányász kinyitotta az arannyal teli erszényt, amit az útra vitt magával. A kikiáltó hitetlenkedve csóválta a fejét, miközben odaintette a lányt.
A lány lement az emelvényről a lépcsőkön, egészen addig, míg szemtől szemben nem állt a bányásszal. Akkor szembeköpte, és fogait összeszorítva azt mondta: „Gyűlölöm!" A bányász szó nélkül letörölte az arcát, kifizette az árverezőt, kézen fogta a lányt, és otthagyta a még mindig nevetgélő tömeget.
Úgy tűnt, hogy keres valamit, ahogy egyik utcán felmentek, a másikon meg visszajöttek. Végül megállt valamilyen bolt előtt, bár a rabszolgalány nem tudta, milyen bolt lehetett. Ő kint várakozott, mialatt a piszkos arcú bányász bement, és egy idősebb férfival kezdett beszélgetni. A lány nem tudott rájönni, miről beszélnek. Egyszerre csak felemelték a hangjukat, és a lány hallotta, amint a boltos azt mondja: - De ez a törvény! Ez a törvény!
Ahogy belesett, azt látta, hogy a bányász előhúzza az erszényét, és a maradék aranyat az asztalra önti.
A boltosnak undor látszott az arcán, miközben elvette az aranyat, és bement egy hátsó helyiségbe. Egy darab papírral jött ki onnan, amit ő is, meg a bányász is aláírt.
A fiatal lány másfelé nézett, amikor a bányász kilépett az ajtón. Ő pedig kezét kinyújtva így szólt a lányhoz:
- Itt van a felszabadító leveled. Szabad vagy! A lány fel sem nézett.
A bányász ismét próbálkozott:
- Tessék, ez az irat szabadnak nyilvánít téged. Vedd el!
- Gyűlölöm magát! - válaszolta a lány, még mindig lesütött szemmel. - Miért űz gúnyt belőlem
- Szó sincs róla. Figyelj csak! - kérlelte - Ez itt a felszabadító leveled. Szabad ember vagy.
A lány ránézett a papírra, majd a bányászra, aztán ismét a papírra:
- Hiszen csak most vásárolt meg engem... és most szabadon enged?
Azért vásároltalak meg. Azért vettelek meg, hogy fölszabadítsalak.
A szép fiatal lány térdre esett a bányász előtt, miközben könnyek patakzottak az arcán.
- Azért vásárolt meg, hogy felszabadítson! Azért vásárolt meg, hogy felszabadítson! - mondta újra meg újra.
A bányász nem szólt semmit. A lány megragadta a bányász sáros csizmáját, felnézett rá, és ezt mondta:
- Én semmi mást nem akarok, csak önt szolgálni - mivel azért vásárolt meg engem, hogy felszabadítson!
--------------------------------------------------------------------------------
Valamikor mi is mindannyian a bűn és a halál rabszolgái voltunk. De Krisztus azért jött, hogy megváltson bennünket, hogy fizessen a mi szabadságunkért. Saját vérével vásárolt meg minket, hogy szabadok lehessünk. „Tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén" (1Pét 1,18-19).