„Tied vagyunk, Dávid, veled tartunk, Isai fia! Békesség, békesség neked! Békesség segítőidnek, mert megsegít téged Istened!" 1Krónika 12,19
A Dávid felé elhangzó hűségnyilatkozatot tulajdonképpen minden hívőnek át kellene vennie, az Úr Jézus iránti odaadásának kifejezésére. A királyok Királya nem éri be félszívű vagy megosztott hűséggel. Egész szívünket akarja.
Mély benyomást keltett bennem egy francia katona története. Súlyosan megsebesült az egyik napóleoni háborúban. Az orvosok úgy látták, hogy élete megmentésére műtétet szükséges végrehajtani. És akkoriban még nem ismerték a narkózist. Amikor az orvos az első bemetszést végezte a katona mellén, az megszólalt: „Doktor úr, vágjon egy kissé mélyebbre, akkor ott megtalálja a császárt". A császár tehát bizonyos értelemben a katona szívének trónján ült.
Amikor Erzsébet angol királynőt megkoronázták, viszonylag fiatal volt. Nagyanyja, Mary királyné ekkor levelet küldött neki hűségnyilatkozatával, amelyet ezekkel a szavakkal zárt: "Szerető nagyanyád, aki egyúttal hűséges alattvalód".
De mi hogyan állunk ezzel? Hogyan alkalmazhatjuk mindezt önmagunkra? Matthew Henry a következőkre emlékeztet bennünket: „a zsoltár szavaiból megtanulhatjuk, hogyan tehetünk vallást az Úr Jézus iránti hűségünkről: Övéi akarunk lenni mindenestől és visszavonhatatlanul; az Ő oldalán akarunk állni és cselekedni; üdv és hozsánna legyen evangéliumának és országának; mert megsegíti Őt az Isten mindaddig, amíg minden uralmat, hatalmat és méltóságot a lába alá nem vetett".
Spurgeon szavai szerint egész életünknek a következőket kell kifejeznie: „Tieid vagyunk, Urunk Jézus. Nem gondoljuk, hogy bármi is, ami birtokunkban van, a mienk lenne valóban; mindenünk arra való, hogy Te, mi Királyunk, felhasználd. És melléd állunk, Ó, Isten Fia. Mert ha Jézuséi vagyunk, akkor bizonyos, hogy Krisztus oldalán állunk, függetlenül attól, hogy vallási, erkölcsi vagy politikai téren. Békesség, békesség Neked! És békesség a Te segítőidnek. Jót kívánunk minden embernek. Békességet kívánunk minden békességen munkálkodó embernek. Mert a Te Istened megsegít Téged. Feltámadott Krisztus, mi felfelé tekintünk, amikor az egek Téged befogadnak, és imádunk Téged! Mennybe ment Krisztus, mi leborulunk a lábadhoz, és így szólunk: »Tied vagyunk, Dávid Fia, aki fölkenettél, hogy Fejedelmünk és Üdvözítőnk légy.« Visszatérő Krisztus, várunk Rád, hogy mihamarább jöjj a tieidhez! Ámen, igen Ámen!"