„Őbenne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez…" Kolossé 2,10
Szemben a közfelfogással, a menny számára való alkalmasságnak nincsenek fokozatai. Az ember vagy teljesen alkalmas rá, vagy egyáltalán nem. Ez természetesen ellentétben áll azzal a felfogással, hogy a mérőléc tetején találhatók a tiszta életű jó emberek, legalján a bűnözők és a gengszterek, közepén pedig az átlagemberek, akik különböző mértékben alkalmasak a Menny számára. Ez tévedés! Vagy alkalmasak vagyunk rá, vagy nem. Nincs közbeeső, átmeneti zóna.
Valójában önmagában senki sem alkalmas a Menny számára. Mindnyájan bűnösök vagyunk, akik megérdemeljük az örök kárhozatot. Mindnyájan vétkeztünk, és híjával vagyunk Isten dicsőségének! (Róm 3.23) Mindnyájan tévelyegtünk, és jártuk a magunk útját (Ézs 53.6). Tisztátalanok vagyunk, és még a legigazabb cselekedeteink is csak szennyes rongyokhoz hasonlóak.
De nemcsak hogy alkalmatlanok vagyunk a Menny számára, hanem még csak nem is tehetünk semmit magunktól alkalmasságunkért (Zsolt 49:7-8, Róm 3:20). Legjobb szándékaink és legnemesebb fáradozásaink is hatástalanok, ha arról van szó, hogy bűneinket eltöröljék, vagy olyan igazzá tegyenek bennünket, amilyent Isten megkövetel. A jó hír azonban az, hogy Isten szeretete elkészítette, amit igazságossága kíván, és ingyen nekünk ajándékozza azt! „Isten ajándéka ez, nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék" (Ef 2,7-9).
A Menny számára való alkalmasságot Krisztusban adta nekünk. Ha a bűnös újonnan született, befogadja Krisztust. Isten többé nem mint bűnöst látja őt, hanem Krisztusban, és ezen az alapon elfogadja. Isten Krisztust, (2Kor 5,21) „aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne".
Másfelől, ha Krisztus nem a mienk, akkor teljes mértékben elveszettek vagyunk (1Jn 5:11-12). Ha Ő nem a mienk, az halálos hiányt jelent, és meghatározza egész örök életünket. Ezt a mindent eldöntő hiányt semmi sem pótolhatja.
Azt is világosan kell látnunk, hogy egyetlen hívő sem alkalmasabb a Menny számára (még egy árnyalattal sem), mint a másik. Minden hívő ugyanolyan mértékben jogosult a dicsőségre. Ez a jogosultság pedig maga Krisztus!