02.04 Semmik - a legjobb kiindulópont
„És a világ szerint alacsonyrendűeket és lenézetteket választotta ki az Isten és a semmiket..." (1Kor 1,28).
„És a világ szerint alacsonyrendűeket és lenézetteket választotta ki az Isten és a semmiket..." (1Kor 1,28).
„De én örvendezni fogok az Úrban, és vigadok az én szabadító Istenemben" (Hab 3,18).
Isten hívásáról beszélve hajlandók vagyunk elfelejteni a legfontosabbat: annak az Egyetlennek a természetét, aki hív. Hívnak a tengerek, a hegyek, a nagy jégmezők is, csak kevesen hallják meg. A hívás kifejezi a hívó természetét és mi csak akkor értjük meg a hívást, ha bennünk is ugyanaz a természet van. Isten hívása az Ő természetét fejezi ki - nem a mienket. Ő gondoskodott arról, hogy hívásának sok kis hanghulláma rezdüljön meg felénk és ezeket rajtunk kívül senki más nem foghatja fel.
Ha gyümölcsöző élet által szeretnénk (kívánjuk) dicsőíteni Urunkat, akkor ennek bizonyos előfeltételei vannak. Semmi sem származhat ugyanis belőlünk, ami nincs meg bennünk. Először is hitre van szükségünk, ami minden erény alapja, azután ismeretre, mértékletességre, állhatatosságra és kegyességre. Ezekhez járuljon istenfélelem és felebaráti szeretet. Mindez együttvéve megtermi majd a gyümölcsét, úgyhogy nem leszünk az Igének csupán tétlen ismerői, hanem tényleges cselekvői.
MILYEN LÉPÉSEK vezetnek el bennünket az oltártól a frigyládáig?
(1) Az Úr megjelent, 5. v., kegyelemben, kijelentő álmot alkalmazva, mint a közlés hordozóját. „Kérj...", mondta.
P. Borci
Az Úr Jézus ezt a pulpitust P. Kendének adta. Ő az én pásztorom. Van egy főpásztor. Ő Jézus. A főpásztor rendelt egy pásztort, egy földi pásztort és ez P. Kende. Nem kérdés, hogy ő Isten választottja-e erre a helyre. Ő az én pásztorom. Ezért nagy tisztesség itt állni ennél a pulpitusnál.