AZ EBBEN a beszélgetésben bevezetett téma azt a célt szolgálta, hogy vigasztalja a szomorkodó tanítványokat. Jézus, Aki nyugtalankodott testben[1](11,33), lélekben (12,27) és szellemben (13,21); most azt mondja övéinek, hogy „ne nyugtalankodjék a ti szívetek". A szív nemcsak az érzéseknek, hanem a hitnek is a székhelye (Róm 10,10). Nekik most már hit által kell járniuk, és a nyugtalankodó szív hatástalanítaná a hitet. Sajnos, hitüket a letartóztatás, vallatás és keresztre feszítés megrázkódtatta, de ha hittek volna Istenben - Akinek mindez szándékában állt, valamint Krisztusban, Aki azért jött, hogy az Ő akaratát véghezvigye -, nem estek volna kétségbe. A vigasztalás első lépcsője abból állt, hogy megnyitotta a mennyet a hitük előtt. Elképzeléseket tápláltak saját helyükről egy földi királyságban, de valami sokkal jobb volt eltervezve számukra, éspedig hely odafenn, az Atya házában. Ezt Jézus elkészítette számukra először vérének kiontásával, aztán pedig azzal, hogy annak értékét bemutatta az Atya előtt. Krisztus újra eljövetelének bizonyossága végezze el bennük, hogy eljövetelétől függjenek. Ha nem jönne vissza, az azt jelentené, hogy a kereszten elvégzett műve és Isten előtti megjelenése teljesen hiábavaló volt. Jelenleg a hívő ember Krisztusban van, de az Ő eljövetelének az a célja, hogy Krisztussal legyen. Ővele lenni két dolgot foglal magában: dicsőséges látást (17,24), valamint dicsőséges változást (1Jn 3,2). Micsoda kilátás ez a hitetlen ember osztályrészével szembeállítva! (Jn 7,34; 8,21)
Az atyai házba jutás még a jövőben van. Időközben azonban lehetséges közeledni az Atyához, ahogyan az Úr bemutatja Tamásnak adott válaszában. Jézus azt mondta, hogy „én vagyok az út", nem azt, hogy „én leszek az út", ami azt jelenti, hogy az Atyához vezető Út jelen van és maradandó (Ef 2,18; Zsid 10,19). Tamás számára a végcél ismerete fontos volt ahhoz, hogy ismerje az utat. A hit dolgában azonban a lényeg először az út ismerete. Őt, a személyt és nem valamilyen módszert ismerni azt jelenti, ismerni az igazságot a végről (7. v.) és az életről, miközben a végcél, az Atyához való menetel megvalósulhat. Filep azt gondolta, hogy valamilyen látás többet tehetett volna, mint az általa szóban és tettben végzett három éves szolgálat, Aki az Atya kinyilatkoztatása volt. Összehasonlításképpen a látás valójában kevesebbet, nem pedig többet tehetett, ahogyan Mózes esetében is volt (2Móz 33,18-23).
Jn 11. 33 Amikor Jézus látta, hogy sír, és sírnak a vele jött zsidók is, lelke mélyéig felindult és megrendült.
Jn 12. 27 Most az én lelkem háborog, és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától? De hiszen ezért az óráért jöttem.
Jn 13. 21 Amikor ezeket mondta Jézus, lelkében megrendült, és e szavakkal tett bizonyságot: Bizony, bizony mondom nektek, hogy közületek egy elárul engem.
Róm 10. 10 Mert szívvel hisszük, hogy megigazulunk, és szájjal teszünk vallást az üdvösségről.
Jn 17. 23 Én őbennük, és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és úgy szeretted őket, amint engem szerettél.
1Jn 3. 2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk őhozzá, és meg fogjuk őt látni, amint van.
Jn 7. 34 Kerestek majd engem, de nem találtok meg, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek.
Jn 8. 21 Majd ismét beszélt hozzájuk Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és bűneitekben fogtok meghalni. Ahova én megyek, ti oda nem jöhettek.
Ef 2. 18 Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
Zsid 10. 19 Mivelhogy azért, testvéreim, bizalmunk van a szentélybe való bemenetelre Jézus vére által
2Móz 33. 18 Így felelt Mózes: Kérlek, mutasd meg nekem dicsőségedet! 19 Erre azt mondta az ÚR: Megteszem, hogy elvonuljon előtted egész fenségem, és kijelentem előtted az ÚR nevét: könyörülök, akin könyörülök, és kegyelmezek, akinek kegyelmezek.
[1] Az eredetiben ezeken a helyeken test, lélek és szellem áll.