MINDIG TANULSÁGOS és megragadó az evangéliumok tanulmányozása közben, ha egy eseményről megkeressük a párhuzamos beszámolókat, ha több evangéliumban is szerepelnek. Ha ezt tesszük annál az eseménynél, amikor az Úr lecsendesíti a vihart, látni fogjuk, hogy Márknál öt olyan megfigyelés van, amely hiányzik Máténál (Mt 8,23-27) és Lukácsnál (Lk 8,22-25). Ezek a következők: „elvitték Őt, úgy amint a hajóban volt" (36. v.), „de más hajók is voltak vele" (36. v.), „Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aludt" (38. v.), „...nem törődöl vele, hogy elveszünk?" (38. v.); „És felkelve megdorgálta a szelet, és mondta a tengernek: Hallgass, némulj el!" (39. v.).
Nem nehéz elképzelni azt a szemléletes leírást, amelyet Márk ad. Mennyire törődhettek vele a tanítványok! Úgy, amint volt, a hajónak egy nyugalmas részébe vezették, és ott az Isten Fia, aki hajlandó volt magát alávetni a fizikai szigor emberi korlátainak, a napi tevékenység után elfáradva lehajtotta fejét egy fejaljra és elaludt. Nem törődött a feltámadó tengeri viharral. Neki, a tanítványoknak és az Őt kísérő többi hajónak meg kellett érkeznie a másik partra. Ő ezt így mondta. Ezt hamar elfelejtették abban a pánikban, amely bekövetkezett, amikor a nagy vihar kitört, és a hajó megtelt vízzel. Az Úr jelenléte nem védte meg őket az ellenséges körülményektől, de garantálta biztonságukat.
A félelem nagyon gyakran eltorzítja a kilátást, és ők kíméletlenül felébresztették Őt a következő kérdéssel: „nem törődöl vele?" Bizony, milyen gyakran kételkedik Isten gyermeke a nehéz időkben! Könnyű, de mégis milyen rossz elfelejteni, hogy a viharok szellemi megtapasztalásokkal járnak az Ő legfelsőbb ellenőrzése mellett. Emlékezzünk meg hatalmának megnyilvánulásáról a viharban, és hogy „ámde utóbb" mi történik (lásd: Zsid 12,11). Megdorgálta a vihart, és megparancsolta a tengernek, hogy hallgasson és némuljon el. Ez az esemény együtt mutat be két dolgot Őróla. Noha igazi Ember, ezen az estén igazi Istennek mutatkozott. Nem csoda, hogy a tanítványok nagyon megijedtek ilyen hatalom megnyilvánulásán, és ez mondogatták maguk között „Kicsoda hát ez?" (Mk 4,41).
Márk 4,35-41 Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: "Menjünk át a túlsó partra." 36 Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában. 37 Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. 38 Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" 39 Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. 40 Akkor ezt mondta nekik: "Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?" 41 Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: "Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?"
Mt 8,23-27 Hajóra szállt, és tanítványai követték. 24 És nagy vihar támadt a tengeren, annyira, hogy a hajót elborították a hullámok, ő pedig aludt. 25 Tanítványai odamentek hozzá, és felébresztették ezt kiáltva: Uram, ments meg minket, mert elveszünk! 26 Ő így felelt nekik: Mit féltek, kicsinyhitűek? Majd fölkelt, megdorgálta a szeleket és a tengert, mire nagy csendesség lett. 27 Az emberek pedig elcsodálkoztak, és így szóltak: Kicsoda ez, hogy a szél és a tenger is enged neki?
Lk 8,22-25 Történt egy napon, hogy tanítványaival hajóra szállt, és azt mondta nekik: Menjünk a tó túlsó partjára! És elindultak. 23 Amíg hajóztak, elszenderedett, és szélvész csapott le a tóra, úgy, hogy a hajó kezdett megtelni vízzel, és veszélybe kerültek. 24 Odamentek hozzá, és felköltötték ezekkel a szavakkal: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felkelt, megdorgálta a szelet és a víz habjait, mire azok lecsillapodtak, és nagy csend lett. 25 Majd így szólt hozzájuk: Hol van a ti hitetek? Ők pedig félelemmel teljes csodálattal mondták egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?
Zsid 12,11 Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.