JEREMIÁS VOLT ISTEN embere a maga idejében. Júda végső hanyatlásának legsötétebb napjain keresztül félelem nélkül szólta Isten Igéjét a népnek. Jerémiás könyve természetesen Jerémiás szavaiból áll, 1,1, de jegyezzük meg, hogy ő az az ember „akihez szólt az Úr", 2. v. Ez az ószövetségi Szentírás ihletettségét emeli ki. Isten a maga Igéjét szent emberein keresztül adta, 2Pt 1,21.
Jerémiás választott és elhívott ember volt, 4-5. v. Mielőtt erről tudomása lett volna, sőt, mielőtt megszületett volna, ismert volt, megszentelt volt és prófétának volt rendelve a néphez. Felbukkanása nem véletlenül történt Júda utolsó idejében. Isten megtervezte megjelenését a történelemben a szükségnek abban a konkrét idejében. Itt látjuk a csodálatos bizonyítékát az isteni minden tudásnak, amely Isten minden egyes szolgáját a maga idejében támasztja.
Jerémiás megbízott ember is volt, 6-8. v. Isten akart valamit mondani csökönyös népének, és kellett, hogy legyen választott szolgája, hogy rábízhassa az üzenetet. Jerémiás túlzott szerénységét megfeddte. Ő küldte, hogy mondja azokat az Igéket, amelyeket Isten rábízott. Megbízatása királyi parancs tekintélyével volt megpecsételve. Isten bátorította, aki küldte. Ez nagy kihívás, és vigasztaló gondolat mindenki számára, aki bizonyságot tesz az Úrért. Az isteni paranccsal isteni felhatalmazás jár.
Jeremiásnak szükségszerűen Istene szolgálatára odaszentelt embernek kellett lennie, Jer 1:9-10. Tisztátalan, bűnös ajakkal nem lehetett hordozni azt a létfontosságú üzenetet, amelyet neki adtak. Az Úr keze megillette száját. Az érintés után az Igét a szájába adta. Hasonlítsd össze Ézsaiás esetével, Ézs 6,6-7. v. Az Úr nevében hirdetett minden üzenet együtt kell, hogy járjon a követ tisztaságával. Ezt sohase feledjük el.
Jerémiás olyan ember lett, aki végérvényesen megbízottja az általa mondott üzenetnek. Nem fordulhatott vissza, Jer 1:11-19. A virágzó mandulavessző (szó szerint: „virrasztás") látomása fontos leckét tanított. Az Ő Igéjének garantált hatásossága az Úr éberségén nyugodott, aki „beteljesíti azt". Ez ígéret volt, hogy ösztönzést jelentsen Jeremiás számára, hogy maradjon hűséges. Ennek messzemenően nagyobb súlya volt, mint azok megjegyzéseinek és lázadásának, akik hallgatták azt az Igét.