A 35. FEJEZET még egy másik előképet is elénk tár az Ezeréves Birodalomról. Az 1-2. vers az örömnek és buja növekedésnek képét adja. A föld puszta helyei a termékenység helyeivé fognak átalakulni, szépek és kellemesek lesznek, mint a Libánon, Sáron és Kármel. Az átok megszűnik, a föld hozama bőségesen növekedni fog, Ámos 9,13. Bőséges vízkészletek lesznek, Ézs 35,6-7; a szárazság és éhség ismeretlen lesz. Betegség és gyengeség el fognak tűnni Krisztus hatalma elől, mint akkor, amikor Ő az emberek között volt alázatos külső megjelenéssel. A csodák, amelyeket az Úr tett, amikor itt volt, Messiás voltának jelei voltak. Az eljövendő korszak (a millenneumi kor) erői voltak, Zsid 6,5. Azok a zsidók, akik ismételten jeleket kértek, szellemi vakságukat árulták el azzal, hogy nem tudták összekapcsolni az Úr cselekedeteit ezzel az igehellyel.
Tartsunk egy kis szünetet, hogy szemügyre vegyünk egy izgalmas tényt. A békének és bőségnek ez az eljövendő korszaka nem érkezhet el addig, amíg mi, Isten fiai meg nem jelenünk dicsőségben. A teremtés sóvárogva vár erre az időre, Róm 8,19-22. Vajon türelmetlen várakozásban élünk-e?
A 34. fejezet ezzel szemben azt a félelmetes napot írja le, amely meg fogja előzni Krisztus uralkodását. Az az Úr búsulásának és haragjának napja lesz, 2. v., valamint a bosszúállásé, 8. v. Kardja végre fogja hajtani az igazságos ítéletet az istentelen világon, amelynek hadseregei összegyülekeztek, Ővele dacolva; vö. Jel 19,11-21. Annak a napnak félelméhez hozzájárulnak majd a napnak, holdnak és a csillagoknak furcsa jelenségei is, 4. v.; vö. Mt 24,29; Jel 6,12-14.
Mózes félt, amikor Isten megrázta a földet a Sinainál. Mennyivel félelmetesebb lesz, amikor Isten majd megrázza az eget és a földet, Hagg 2,6.21; Zsid 12,21.26-28.
Idumeát (Edóm) említi olvasmányunk, mint minden olyan nemzet képviselője, amely szembenáll Istennel és Izráellel. Ézsau jellemvonásai tükröződnek leszármazottaiban, az edomitákban. Az edomiták Izráel megrögzött ellenségei voltak, és el fognak pusztulni. Azon a végzetes napon, ősatyjukhoz hasonlóan nem fogják megtalálni a megbánás helyét, Zsid 12,17. Az elsőszülöttség megvetése az áldás eltávozását jelentette.
Hála Istennek, hogy mi a kegyelem napjaiban élünk, amikor a bűnbocsánatot meg lehet keresni és meg lehet találni.