EZ AZ ELSŐ könyv a Bibliában, amely megemlíti a szerző nevét. Salamon jobban kívánta a bölcsességet, mint bármilyen más ajándékot, vö. 2Krón 1,10-12, és Isten méltányolta kérését, nagyobb mértékét biztosítva Salamonnak, mint amilyet kortársai közül bárki is élvezett volna. Gyűjteményének az volt a célja, hogy annak, amit kapott, egy részét közölje.
A téma tehát a bölcsesség. Természetesnek tekinti Isten saját tévedhetetlen bölcsességét, és tanítani igyekszik az embert, hogy mi az igazi bölcsesség. A bölcsesség ebben a könyvben nem emberi eszesség, vagy okosság, vagy képesség, hanem annak a bölcsességnek az alkalmazása az emberi élet legapróbb részleteire, amely felépíti az egeket és a földet, és fenntartja azokat. A tökéletesen bölcs ember az, aki egész lényében a teljes bölcsesség Istenével közösségben él, gondolkodik és cselekszik. Így a könyv szembeállítja Jahve félélmét és az önfejűség ostobaságát. Az előbbit a bölcsesség alapjának hirdeti, az utóbbiról pedig kijelenti, hogy az szenvedést és halált eredményez.
Itt Isten leereszkedik, hogy tanítónk legyen azokban a gyakorlati ügyekben, amelyek az élet különböző helyzeteihez tartoznak. A Példabeszédek könyve annak a gyakorlati etikának felel meg, amire a zsoltárok könyve szánja az embert. Míg a zsoltárok könyve szívünket Isten iránti szent vonzalomra figyelmezteti, a Példabeszédek könyve az Istennel való igazi közösség kötelességén túl is tanít bennünket, hogy hogyan éljünk az emberek előtt megfontoltan, őszintén és tapintatosan, szeretetet mutatva ezen belül a felebarátunk iránt. Az Úr a példabeszédnek ebbe a figyelemre méltó és tömör módszerébe öltöztette a maga útmutatását. A példabeszéd rövid vélemény, amely bizonyos erkölcsi igazságot, vagy gyakorlati tanulságot hordoz tömör, hangsúlyos formában. Ezek a példabeszédek nem annyira közmondások, mint inkább azok bölcsességének leszűrése, akik ismerik Isten törvényét, és annak elveit az egész életre alkalmazzák. Sok figyelmeztetés van bennük a megfontoltságra és erkölcsi tisztaságra, és valójában az igazi bölcsesség magasztalását jelentik, minthogy az első kilenc fejezetet elsősorban ez utóbbi teszi ki. Bőséges bizonyíték van rá, hogy Urunk szerette ezt a könyvet, mert tanításának nyelvezete visszhangozza ezt. Hasonlítsuk össze pl. a főhelyek szeretésével kapcsolatos tanítást Péld 25,6-7; Lk 14,8-11, valamint a házépítők bölcsességét és ostobaságát, Péld 14,11; Mt 7,24-27.