Dávid UTOLSÓ ÉVEINEK viszontagságai során Isten végig uralta a helyzetet és biztosította, hogy az Ő embere a maga idejében Dávid trónjára kerüljön. Az a trón csakis azé lehetett, akinek Ő megígérte. Igen, megesküdött neki apján keresztül, 13.17.30. v., az Úr szava szerint, 1Krón 22,9. Ez még inkább figyelemre méltó mindannak az ármánykodásnak a fényében, amely különben megvalósulhatott volna. A trónbitorlók három fajtáját távolította el a halál. Nem lehetett az a testi, elpuhult, szenvedélyes Amnon, 2Sám 13, sem a becsvágyó, önjelölt, gőgös Absolon, 2Sám 15, de még Adónia sem, akinek önérdekére és hatalomvágyára az 1Kir 1-2 világít rá. Vakmerő, gondosan kitervelt és végrehajtott akciója, 1,5-10, többnek látszott, mint Nátán ellenakciója, 11-14. v., amelyet azonban Betsabé, 15-21. v. és Nátán, 22-27. v. sikeresen hajtott végre. Az Úr jelöltjét végül kijelölték egyénileg, 28-31. v., és nyilvánosan, 32-40. v. is.
Az udvar és az ország egyaránt Salamon jelölését támogatta, 34.39. v. Tette ezt annak ellenére, hogy ezek közt a viszontagságok közt Salamon nem védelmezte jogos igényeit és nem támoatta saját ügyét. Salamon nevét itt csak mások emlegetik, vö. 1,10, mégpedig gyakran. Isten ígérete és atyjának esküje elegendő volt neki. Várt a pillanatra, amikor megjelenhet, mint az igazolt király. Mennyire ilyen az is, aki nagyobb Salamonnál: mennyire más, mint mi! Az Úr a mi szívünket Krisztus türelmére ösztönzi! Zengjen az ének az egész földön: „Jézus Krisztus Úr".
A pap és a próféta egyetért Isten királyának felkenésében, 34.39. v. A kijelöléssel együtt, 35-37.43, meg kell lennie a felkenésnek is. Mert az olaj nélkül (Isten Szelleme szolgálatának jelképe), amelyet a királyra öntenek a szaruból (amely még a halálon át is elérhető hatalmat jelképezi), hiányosnak találtatna hivatalában, és nyilvánosan sem lehetne királynak kihirdetni. A Messiásnak (felkentnek) kell Királynak lennie Dávid helyében, 35, v., akinek trónja nagyobb kell, hogy legyen Dávidénál, 35. v., és akié a nagyobb név, 47. v.
Isten a saját jótetszéséből megadta valakinek, hogy ezen a napon a trónra üljön. Ekkor megkezdődött dicsérete, 1Kir 1:48. Mi lesz majd, amikor „a királyt teljes szépségében látják szemeid?"