BÁR AZ IZRÁELITÁK tanúi voltak Kóré és társai gyászos végének, tovább zúgolódtak Mózes és Áron ellen, ezt mondva: „Ti öltétek meg az Úrnak népét"
A nép egybegyűlt „Mózes ellen és Áron ellen", 42. v., ahogyan Kóré és összeesküvői tették, 3. v. Az Úr haragjában kész volt „megemészteni őket egy szempillantásban", 45. v., ahogyan Kóré és társai esetében akarta, 21. v., most azonban csapás tört rá a népre. Mózes ezért azt mondta Áronnak, hogy vegyen egy tömjénezőt, töltse meg tűzzel az oltárról, tegyen rá tömjént, és „végezzen engesztelést értük", és így „megszűnt a csapás", de 14700 ember meghalt, 46-49. v. Amint Kórénak és társainak lázadásában a papsághoz való hűséget elvetették, ez hasonlóképpen történt a nép felkelésében is, csak két nappal később. A papság tekintélyét és helyzetét újra meg kellett erősíteni.
A papság védelme céljából, 17,1-7, az Úr azt mondta Mózesnek, hogy vegyen tizenkét vesszőt a törzsi fejedelmektől, akik írják rá azokra a nevüket; Lévi vesszején Áron neve volt. A vesszőket lefektették a sátorban a bizonyság ládája elé. Annak a férfinak a vesszeje, akit az Úr kiválasztott, ki fog virágozni.
A következő napon, amely a negyedik nap volt Kóré összeesküvése után, Mózes bement a sátorba, és látta, hogy Áron vesszeje kisarjadt, kivirágzott és mandulát érlelt, 17,8. A többi vesszőn egyetlen virág, vagy rügy sem volt. Csak Áron vesszeje virágzott ki és hozott gyümölcsöt, jelezve, hogy Áron papnak való kijelölése nem embertől, vagy önmagától származott, hanem Istentől. Az ő papságra való kijelölését világosan megvédte az Úr, Zsid 5,4.
A manduláról mondják, hogy az év első fája, amely kirügyezik és virágzik, az új élet hírnöke. Ezért a feltámadást ábrázolja ki, különösen pedig ebben az esetben Krisztus feltámadását. Nem a pusztában helyezték el Áron vesszejét, hogy kivirágozzon, a sátorban virágzott ki. A Feltámadott Úr sem ennek a világnak a pusztaságában gyakorolja papi szolgálatát, hanem az igazi sátorban, „amelyet az Úr és nem ember épített", mégpedig „magába a mennybe" ment be, ahol Ő a mi nagy Főpapunk, Zsid 8,2; 9,24.
Zsid.5. 4 És senki sem szerezheti meg magának ezt a tisztséget, csak akit Isten hív el, amint Áront is.
Zsid.8. 2 annak a szentélynek és igazi sátornak szolgálattevőjeként, amelyet nem ember épített, hanem az Úr.
Zsid.9. 24 Mert nem kézzel készített szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék értünk.