Belpolitikailag Júda királyságának ügyei évszázadok óta nem álltak ilyen jól. Nemzetközi értelemben azonban nem volt minden jól. A politikai horizonton ott lebegett Asszíria félelmetes kísértete, és éppen akkor, amikor Ezékiás a jólét csúcsán volt, beköszöntött a félelem. Soha nincs helye az önteltségnek!
"Ezen dolgok és igazságos cselekedetek után eljött Sénakhérib," 2Krón 32,1. Az Isten iránti hűség nem garantál nyugodt utat! Valójában éppen a jólét, amelyet Júda királysága most élvezett, tette vonzóvá azt az ellenség számára.
Az asszír hadigépezet hatalma a Kr. előtti nyolcadik század világát rettegésben tartotta. Hogyan nézhetett volna szembe Ezékiás ilyen hatalmas ellenséggel? Az asszíriai média propagandájának, mind a szóbelinek, mind pedig az írottnak célja az volt, hogy aláássa áldozatainak erkölcsi tartását. Szóbeli rágalmazásuk és nagyképűsködésük megfélemlítő és káromló volt. Közismert gátlástalan kegyetlenségük mindenhol félelmet keltett. Végig az ókori Közel-Keleten egyik királyság a másik után és egyik város a másik után esett el ennek a nagyhatalomnak a hódítása következtében. Megadja-e magát Ezékiás? Volt-e más választása?
A város falait megerősítette; biztosította a vízellátást; felsorakoztatta katonáit, és amikor mindent megtett, amit tehetett, Ézsaiás prófétával egyetértésben "könyörgött... és felkiáltottak az égre." A menny seregéből a seregek Istene elküldött egyetlen angyalt, és egyetlen éjszaka, egyetlen csapás által Asszíria hadereje le lett győzve és bénán hevert Sénakhérib lábánál. Ő szégyennel és megalázottan visszavánszorgott hazájába, hogy "sebeit nyalogassa", miközben Ezékiás a menny Istenét dicsőítette.
"A baj nem jár egyedül", mondják, és így volt Ezékiás esetében is. Ebben az időben végzetes betegség fenyegette, és ugyanaz az Isten, aki megszabadította politikai bajából, a fizikaiból is kimentette. Az a tizenöt esztendős hosszabbítás azonban Ezékiás uralkodásának leggyengébb időszaka volt. Sokakhoz hasonlóan helyesebben cselekedett a nehéz időkben, mint jólétében.
Sok gond szakad rád ma? Ne feledd Ezékiás szavait: "velünk... az Úr a mi Istenünk, hogy megsegéljen minket", és mint az Ő népe, bízzál az Ő szavában, 2Krón 32,8!