Ezt mondta az Úr: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva. (1Móz 8,21)
Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sõt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, esedezik értünk. (Róm 8,34)
Az én idõm közel. (Máté 26,18)
A jeruzsálemi embernek küldött üzeneted megmutatja nekem: Te nem vaksorssal indultál találkozóra, hanem hivatásoddal. A legsúlyosabb szavak is nyugodt határozottsággal hagyták el ajkadat: "Az Ember Fiát elárulják, kiszolgáltatják, hogy megfeszíttessék". Csodállak ezért. Nekem Isten - szenvedésemben - csak darabonként engedte meglátnom, ami rám következik. Áldom érte. Tudta: engem a csupasz valóság látása összetörne. Ettõl féltett és megkímélt. Te egyetlen szempillantásodba belefoglaltad egész szenvedésedet. Még a golgotai bitófát is. Ilyen erõs volt a szereteted. Egyedül, megingathatatlanul szálltál szembe mindennel. Így váltottál meg engem.
Uram!
Tanítványaidat magad köré gyûjtötted. Nem segítõket kerestél bennük. Tanúkat neveltél belõlük. Most, más keresztyén hívekkel együtt figyelem a megváltás harcát. Velünk is ez a szándékod: tanúkká akarsz tenni.
Ez a szándékod engem boldoggá tesz. Engedj tanúskodnom.