Uram, adj figyelmet, hogy jó tanítványod legyek!
Az én Uram, az Úr, megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. (Ézs 50,4)
A tanítvány az a személy, aki tanulni megy egy bizonyos tanítóhoz, és szívesen fogadja magában a tudományt, de ugyanakkor kész átadni mindazt, amit megtanult. Sokszor hallottam ezt a kifejezést: mi mindannyian az élet tanítványai vagyunk. Jézus mondja: én vagyok az út, az igazság és az élet... A tanítványra nemcsak a mesterétől tanult tudomány ragad, hanem sok esetben a mester a tanítványát lassan, saját hasonlatosságára formálja, és így szinte azonosulnak egymással. Ezsaiás arról tesz bizonyságot, hogy ő az Isten tanítványa, akit Ura minden reggel fölébreszt, és megtanítja arra az igére, amelyet meg kell osztania másokkal, és amely felüdülést nyújt az elfáradtaknak. Jézusnak is voltak tanítványai, olyanok, akik mindig mesterük mellett tartózkodtak, elfogadva és mindig szívesen hallgatva a beszédét, tanítását. Jézus téged is elhívott tanítványának, mert téged is meg akar tanítani arra az igére, amellyel építhetsz, és enyhülést nyújthatsz a megfáradt embereknek. De ugyanúgy, ahogyan a 12 tanítvány, mindent feladva Jézusra bízta magát, nekünk is teljesen Jézusra kell hagyatkoznunk. Így, átadva magunkat neki, ő lesz úrrá életünkön, és megmutatja azt az utat, amelyen látni szeretne, sőt megtanít minket beszélni, hogy semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szánkon, hanem csak akkor szóljunk, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. (Ef 4,29)
Amerre járok, merre kelek, te légy Uram a vezérem, hogy saját tervem, akaratom ne legyen többé énnekem. Ne éljek többé már soha én, Lelkeddel élj te bennem. Majd általlépve a gyöngykapun, Uram engedj hozzád mennem. (Sűrű sötét van mindenfelé.... - Ismeretlen szerző)
Uram! Köszönöm, hogy én is a te tanítványod lehetek. Segíts, hogy hűséges és jó tanítványod legyek. Téged akarlak szolgálni egész életemben. Ámen.