Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz! (Zsolt 37,8)
Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. (Jak 1,19)
Asszony, Ímhol a te fiad! ? Ímhol a te anyád! (János 19,26-27)
Anyád érzelmeit nem akarom képzeletemben kiszínezni. Meg nem is tudnám. Csak számbaveszem néhány életvonását a Bibliámból. Amikor kisfiú voltál és mennyei Atyád házában feledkeztél, akkor sok gonddal keresett. És amikor megtalált, szemrehányás buggyant ki az ajkán: "Fiam! Miért cselekedted ezt velünk?" Késõbb nem értette, miért vagy folytonosan úton? Miért nem elég számodra a názáreti csöndes otthon? A Golgotán sem igen értett meg többet, mint eddig. Egyfelõl vagyok csak bizonyos: halálodig anya maradt. Azaz: szeretett. Azért van itt most is a kereszt alatt.
Tanítványodról is bajos volna többet mondani ennél: szeretett.
Uram!
Ezt a két csöndes lelket - anyádat és tanítványodat - halálod óráján (így is mondhatnám: halálod árán) egymással összekötözted. Ezután Teérted szeressék egymást.
A golgotai óra óta ugyanúgy jutalmazod meg mindazokat, akik hozzád való szeretetükkel állanak keresztfád tövében. Kezüket egymásba kulcsolod. Szabad nekik egymást Teérted szeretniök.