"Követni fog Izráel Istene" (Ézs 52,12).
A tegnapból nyert biztonság. "Isten visszahozza, ami elmúlt" (Préd 3,15). Az év végén buzgón kutatjuk, mit tartogat Isten nekünk a jövőben, és mégis könnyen felébred bennünk a félelem, ha a tegnapra gondolunk. Mai örvendezésünket Isten kegyelmében könnyen tompítja a múlt bűnei és a vétségek emléke. De Isten a múltnak is Istene; azért engedi meg a tegnapra való visszaemlékezést, hogy a jövőre nézve azok segítségével előbbre vigyen minket, nehogy a jelenben felületes biztonságérzésbe ringassuk magunkat.
Biztonság a holnapra. "Mert előttetek megy az Úr" (Ézs 52,12). Ez a drága kijelentés mutatja, hogy Isten akkor is őriz minket, amikor mi elmulasztunk magunkra vigyázni. Ő őrködik, nehogy megint kudarcot valljunk, ami bizonyára bekövetkeznék, ha nem Ő lenne a mi "hátvédünk". Isten keze visszanyúl a múltba és lelkiismeretünket figyelmezteti a visszaemlékeztetés által.
A ma biztonsága. "Mert ne sietséggel jertek ki" (Ézs 52,12). Amint most a következő évre "kivonulunk", ne a túláradó öröm "sietségével", de ne is felületes gondatlansággal tegyük, hanem kitartó erővel, hiszen tudjuk, hogy Izráel Istene előttünk megy. A tegnap helyrehozhatatlan bűnökkel vádol: sok alkalmat elmulasztottunk, amelyek soha vissza nem térnek, de Isten ezt a megsemmisítő megszégyenülésünket a jövőre nézve alkotó meggondoltsággá formálja át. Hagyd pihenni a múltat - de Krisztus szívén pihenjen.
A helyrehozhatatlan múltat hagyd ott az Ő kezében és lépj ki - Ővele - a kikerülhetetlen jövőbe.