"Igyekezzél, hogy mint kipróbált ember állj Isten szolgálatára, mint olyan munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen fejtegeti az igazság beszédét" (2Tim 2,15).
Ha valamiben nem tudod magad kifejezni, küzdj, amíg sikerül. Ha nem teszed, valakit egész életére megszegényítesz vele. Azon fáradozzál, hogy Istennek valamelyik igazságát fogalmazd meg magadnak, és Isten ezt másnál is felhasználja majd. Menj át Isten szőlőprésén, amely kisajtolja a szőlőszemeket. Minden igyekezettel próbáld kifejezni magad, akkor majd egyszer eljön az idő, és az a kifejezés megerősítő borrá lesz valaki másnak, de ha lomhán ezt mondod: "Mit törjem magam azon, hogy kifejezzem magam, kölcsönveszem valahonnan, hogy mit mondjak", akkor ez nemcsak hogy neked nem válik hasznodra, de mások sem nyernek belőle. Próbáld ismételten tisztázni magadban, amit feltétlenül Isten igazságának gondolsz, és Istennek lehetőséget adtál arra, hogy valaki másnak is átadhassa ezt általad.
Váljék szokásoddá, hogy értelmed átgondolja azt, amit elfogadhat. Nem a mienk az az állítás, amit nem szenvedés árán teszünk a magunkévá. Nem az az író jelenti a legtöbb áldást, aki olyat mond, amit eddig nem tudtál, hanem az, aki szavakba formálja azt az igazságot, ami bensődben ott vajúdott kifejeződésre várva.