"Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében" (Gal 6,14).
Az újjászületett ember eleinte nem látja az összefüggéseket. Érzései rendezetlenül kavarognak, a külső dolgok mozzanatai között nem lát összefüggést. Pál apostol mindenben mély, szoros összefüggéseket látott, ezért külső élete is változhatott anélkül, hogy ez elkedvetlenítette volna, mert nála minden Istenre volt alapozva, benne gyökerezett. Krisztus keresztje az alapja ezeknek a szellemi összefüggéseknek. A legtöbben azért nem vagyunk szellemileg rendezettek, mert a dolgok külső rendezettsége jobban érdekel, mint a belső. Pál az alapokban élt, a kritikusok pedig, akik csak a dolgok külső rendjét ismerik el, a "felső emeleten" mozognak. Ez a két világ még csak nem is találkozhat egymással. Pál szilárdsága a fundamentumban gyökerezett. Ez a nagy alap Jézus Krisztus keresztje, Isten haláltusája volt a világ megváltásáért.
Vess számot újra azzal, mit hiszel, aztán ejts el abból, amit csak lehet és menj vissza Krisztus keresztjének kősziklájára! A történelem külső lefolyásában a keresztre feszítés jelentéktelen eseménynek látszik, de a Biblia szemszögéből nézve sokkal fontosabb a világ minden birodalmánál. Ha igehirdetésünkben nem a kereszt tragédiájából indulunk ki, nem érünk el semmit, mert nem közvetítjük Isten erejét az emberek számára. Lehet hogy érdekes amit mondunk, de nincs benne erő. Prédikáld csak a keresztet, és Isten ereje felszabadul: "...tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket." - "Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mégpedig mint megfeszítettet" (1Kor 1,21.23).