"Énok Istennel járt..." (1Móz 5,24).
Egy ember hívő életének és jellemének nem az a próbája, amit az élet kivételes pillanataiban cselekszik, hanem amit rendes körülmények között tesz, amikor nem történik semmi nagy vagy izgató dolog. Egy ember értékét a megszokott dolgokkal szemben tanúsított magatartása méri le, amikor nincs színpadi megvilágításban. Nehezünkre esik lépést tartani Istennel; azt jelenti, hogy szellemileg kifulladsz. Amíg nem tanultunk meg Istennel járni, mindig nehéz az Ő lábnyomába lépni, de amikor erre rátaláltunk, akkor ennek egy jellemző bizonyítéka van: Isten élete bennünk. Az egyéniség eltűnik az Istennel való személyes egyesülésben és kizárólag Isten járása és hatalma lesz nyilvánvalóvá.
Nehéz Istennel lépést tartani, mert alighogy elindulunk vele járva, ráébredünk, hogy túlhaladt rajtunk, mielőtt még három lépést tettünk volna. Ő másképpen végez el dolgokat mint mi, ezért minket fenyítenie és nevelnie kell ezekre a módszerekre. Jézusra vonatkozik az Ézsaiás 42,4: "Nem téved és nem csügged el" (ang. ford.), mert soha nem munkálkodott a saját, egyéni látása, hanem mindig az Atya álláspontja szerint, és nekünk meg kell tanulnunk ugyanezt. A szellemi igazságot a szellemi légkör által fogjuk fel, nem értelmi okoskodás útján. Isten oly módon változtatja meg a légkört, hogy a dolgok lehetségessé kezdenek válni, noha addig soha nem láttuk lehetségesnek. Isten nyomdokában járni, azt jelenti, hogy vele egységben vagyunk. (Nem maradunk le, de nem is előzzük meg.) Sok időbe kerül, mire ide eljutsz, de maradj benne! Ne add meg magad csak azért, mert talán éppen most annyira nehezedre esik lépést tartani vele. Menj vele tovább! Csakhamar úgy találod, hogy új látásod és új célod van.