"Embernek fia! Vajon megélednek-e ezek a tetemek?" (Ez 37,3)
Lehet-e szent ebből a bűnösből? Rendbe hozható még ez az elsodort élet? Erre csak egy válasz van: "Uram, Te tudod, én nem." Ne állj elő a vallásos józan ésszel és ne mondd: "Ó igen, egy kicsit több bibliaolvasással, odaadással és imádsággal majd meglátom, hogy lehetne véghezvinni." Sokkal könnyebb valamit tenni, mint Istenben hinni; mi összetévesztjük a félelem hangját az ihletettséggel. Ezért vannak olyan kevesen, akik együtt munkálkodnak Istennel és olyan sokan, akik érte buzgólkodnak. Sokkal szívesebben munkálkodunk érte, mint amennyire hiszünk benne. Egészen bizonyos vagyok abban, hogy Isten majd megteszi azt, amit én nem tudok megtenni? Annyira esem kétségbe az emberek miatt, amennyire nem ismertem fel, hogy mit tett értem Isten. Vajon olyan csodálatosan és valóságosan megtapasztaltam Isten hatalmát és erejét, hogy sohasem esem többé kétségbe senki emberfia miatt? Egyáltalában történt-e már bennem valami szellemi síkon? Személyes megtapasztalásom hiánya egyenes arányban áll félelmemmel.
"Íme én megnyitom a ti sírjaitokat" (12). Amikor Isten azt akarja megmutatni neked, hogy milyen a tőle elszakadt emberi természet, azt rajtad mutatja meg. Ha Isten Szelleme adott már neked látást arra vonatkozóan, hogy mi vagy az Ő kegyelme nélkül (- és ezt csak akkor teszi, amikor Szent Szelleme munkálkodik), akkor tudod, hogy nincs gonosztevő, aki csak feleannyira olyan gonosz a valóságban, mint amilyen te vagy a hajlamokban. Isten megnyitotta "síromat", és "tudom, hogy énbennem (azaz a testemben) nem lakik semmi jó" (Róm 7,18). Isten Szelleme megmutatja, milyen az emberi természet az Ő kegyelme nélkül.