"Tekintsetek az égi madarakra... Figyeljétek meg a mező liliomait..." (Mt 6,26.28).
Nézd, hogy nőnek a mező liliomai: egyszerűen csak vannak. Nézd a tengert, a levegőt, a napot, a csillagokat és a holdat - mind csak vannak, és micsoda szolgálatot végeznek. Valahányszor tudatosan igyekszünk hasznossá lenni, mindannyiszor megrontjuk azt a befolyást, amit Isten akar rajtunk keresztül kiárasztani. Jézus megmondja, hogy csak egy úton lehet szellemileg fejlődni: ha Isten az életünk középpontja. "Ne kínozd magad azzal a gondolattal, hogyan tehetnéd magad hasznossá mások számára, hanem higgy énbennem" - legyen gondod arra, hogy a forrásnál maradj, akkor "élő víznek folyamai ömlenek majd a bensődből" (Jn 7,38). Emberi józan eszeddel még a természetes élet forrásaihoz sem jutsz el. Jézus azt tanítja, hogy szellemi életünk nem akkor növekszik, ha vigyázunk, hanem, ha mennyei Atyánk a középpontja. A mi mennyei Atyánk ismeri körülményeinket, és ha figyelmünket Őrá összpontosítjuk, akkor úgy fogunk szellemileg növekedni, mint a liliomok.
Nem azok az emberek vannak ránk a legnagyobb hatással, akik gomblyukunkba akaszkodva beszélnek és agyonbeszélnek minket, hanem azok, akik úgy élik életüket, mint a csillagok az égen és a liliomok a mezőn, tökéletes egyszerűségben, minden mesterkéltség nélkül. Az ilyen életek formálnak minket.
Ha azt akarod, hogy Isten használjon, kerülj igazi kapcsolatba Jézus Krisztussal és ő életed minden percében hasznossá tesz anélkül, hogy tudnál róla.