"Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára" (1Pt 2,24).
Jézus keresztje Istennek a bűn felett mondott ítéletét hirdeti. Semmiképpen se tűrd meg Krisztus keresztjével kapcsolatban a vértanúság gondolatát. A kereszt nagyszerű győzelem volt, amely a poklot alapjáig megrendítette. Nincs semmi biztosabb sem az időben, sem az örökkévalóságban, mint amit Jézus Krisztus véghezvitt a kereszten: helyes kapcsolatba hozta az emberi nemzetséget Istennel. Az emberi élet alapjává a megváltást tette. Minden embernek utat nyitott, hogy belépjen az Istennel való közösségbe.
A kereszt nem véletlenül jutott Jézusnak: Ő azért jött. Ő az a "Bárány, aki megöletett e világ alapjának felvettetése előtt". Testté lételének (Jn 1,14) egyetlen értelme és célja a kereszt. Őrizkedj attól, hogy a "testben megjelent" Istent elválaszd a "bűnné lett" Isten Fiától. Már testté létele is a megváltás céljából történt. Isten azért lett testté, hogy elvegye a bűnt. A kereszt az idő és az örökkévalóság középpontja, s mindkettő talányát megoldja.
A kereszt nem egy ember keresztje, hanem Isten keresztje, és Isten keresztje soha nem válhat emberi tapasztalattá. A kereszt Isten természetének kiábrázolása, kapu, amelyen át minden ember közösségbe juthat Istennel. Amikor eljutottunk a keresztig, nem tudunk keresztüllépni rajta; ott maradunk abban az életben, amelynek a kereszt a kapuja.
A megváltás középpontja Jézus keresztje és ezért olyan könnyű elnyerni az üdvösséget, mert Istennek nagyon sokba került. A kereszt az a hely, ahol egy hatalmas csapással Isten egyesül a bűnös emberrel, úgyhogy feltárul az életbe vezető út - a csapás pedig Isten szívét éri.
Jn 1. 14 Az Ige testté lett, és közöttünk lakozott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.