"Menjünk ismét Júdeába. Szóltak neki a tanítványok: ...újra oda mégy?" (Jn 11,7.8)
Lehet hogy nem értem meg, amit Jézus Krisztus mond, de veszélyes ezért azt állítani, hogy Ő tévedett abban, amit mondott. Sohasem helyes, ha azt gondolom, hogy engedelmességem Isten szava iránt gyalázatot hoz Jézusra. Egyedül az engedetlenség hoz reá szégyent. Sohasem helyes az Ő becsületéről való elképzelésemet odatenni annak a helyébe, amire világosan indít engem, még akkor sem, ha ez abból az őszinte vágyból fakad, hogy elejét vegyem az Ő nyilvános megszégyenülésének. Hogy egy indítás Istentől való-e, azt annak csendes állhatatosságából tudom meg. Ha mérlegelnem kell a mellette és ellene szóló körülményeket és kétely vagy vita támad, akkor olyan elemet vittem bele, ami nem Istentől való és arra kell következtetnem, hogy az indítás nem volt helyes. Sokan hűségesek vagyunk a Jézus Krisztusról vallott nézeteinkhez, de hányan vagyunk hűségesek Őhozzá magához? A Jézus Krisztus iránti hűség azt jelenti, hogy oda kell lépnem, ahol semmit sem látok (vö. Mt 14,29); a saját nézeteimhez való hűség viszont azt jelenti, hogy előbb értelmemmel tisztázom az indítékokat. A hit nem az értelem meggyőződése, hanem azt jelenti, hogy önként átadom magam egy személynek ott is, ahol nem látok utat.
Vitatkozol magadban, hogy bizonyos lépést megtegyél-e a Jézusban való hitből, vagy várj addig, amíg megteheted a magad erejéből? Engedelmeskedj neki vidám, gondtalan örömmel! Amikor Ő mond valamit és te vitatkozni kezdesz, ezt azért teszed, mert olyan elképzelésed van az Ő becsületéről, aminek semmi köze sincs az Ő becsületéhez. Jézushoz magához légy hű, ne a róla vallott nézeteidhez. Hű vagy-e ahhoz, amit Ő mond neked? "Valamit mond nektek, megtegyétek!" (Jn 2,5)