János 1,35-42
RABBI
Ez a tisztelet héber szava, amely azt jelenti, hogy "mester". A zsidók a tanítóikat nevezték így. Ezzel egyenértékű a görög didaskalos, vagyis tanító, Jn 1,38; 20,16. Bemerítő Jánosra egyszer használták, Jn 3,26, és általánosan használt a legfőbb Tanítóra, aki egyedül méltó a címre, Mt 23,8. Ha Krisztus a Tanító, hogy állunk mi, mint tanulók? Felszínes diákok vagyunk? Őszinték? Komolyak?
Júdás elárulásakor tanítónak nevezte Őt, Mt 26,25.49. Nikodémus azonban alázatosan közeledett Krisztushoz ezzel a címmel, Jn 3,2, és megkapta az újjászületés életet megváltoztató tanítását. Mennyire könnyű és szellemileg terméketlen úgy jönni a Szentíráshoz, hogy valamit tanítsunk belőle; mennyivel jobb jönni, és tanítottnak lenni! Alázatosan, mint képlékeny agyag a Mester kezében! Az Úr a Jn 13,13-ban világította meg ezt az elképzelést. A tanítványok "Mesternek (didaskalos) és Úrnak (kurios) szólították, hangsúlyozva tanítását; Ő azt mondta, hogy Ő "Úr és Mester", beleértve, hogy a tőle való tanulás első lépése a neki való alárendeltség.
A tömegek is így nevezték Krisztust, de indítékaik hibásak voltak. A Tanítótól ételt vártak gyomruk számára, a szellemüket tápláló eledel helyett, Jn 6,26-28. Háromszor a tanítványok nevezték Tanítónak, de megmutatták, mennyire különböznek attól a Mestertől, akit követniük kellett volna. Tragikusan különböztek a samáriai asszonytól, mert jobban érdekelte őket Jézus ebédje, Jn 4,31; szomorúan közömbösek voltak embertársuk szenvedése iránt, csak azt firtatva, hogy kinek a bűne tette azt az embert vakká, Jn 9,2; sajnálatosan tájékozatlanok voltak Krisztus célja felől, amikor Jeruzsálembe ment, hogy szenvedjen, Jn 11,8.
Néhány figyelemreméltó tanítvány a mai igeszakaszunkban két értékes alapelvet illusztrál a tanítványságra. A két tanítvány meg akarta tudni, hol lakik a Rabbi. Feltehetően vele szerettek volna lenni. Nátánaél felfedezi, hogy a Tanító sokkal több: Ő Isten Fia és Izráel Királya!
Világ világossága, ragyogj lelkünkön;
Add kegyelmedet;
S míg igazságot tanulunk,
Tanítónkként vezess!
(Edward Bickersteth)
Jn. 1.35-42 Másnap ismét ott állt vala János és kettő az ő tanítványai közül; És ránézvén Jézusra, a mint ott jár vala, monda: Ímé az Isten Báránya! És hallá őt a két tanítvány, a mint szól vala, és követék Jézust. Jézus pedig hátrafordulván és látván, hogy követik azok, monda nékik: Mit kerestek? Azok pedig mondának néki: Rabbi, (a mi megmagyarázva azt teszi: Mester) hol lakol? Monda nékik: Jőjjetek és lássátok meg. Elmenének és megláták, hol lakik; és nála maradának azon a napon: vala pedig körülbelül tíz óra. A kettő közül, a kik Jánostól ezt hallották és őt követték vala, András volt az egyik, a Simon Péter testvére. Találkozék ez először a maga testvérével, Simonnal, és monda néki: Megtaláltuk a Messiást (a mi megmagyarázva azt teszi: Krisztus); Jn. 13.13 Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok.