„Eltávolítja ellenségedet" (Zof 3,15).
Micsoda vereség volt ez! A Sátán trónfosztottá lett a szívünkben, ahogy a mennyben is azzá lett. Krisztus megfosztotta őt felettünk való uralmától. Még zaklathat bennünket, de már nem tarthat igényt ránk. Nem vagyunk az övéi már, nem kötözheti meg lelkünket: a Fiú megszabadított minket, és valósággal szabadok lettünk (Jn 8,36).
Még él ugyan az ősellenség és vádolja a testvéreket, de már ennek a tevékenységének is megszabta a végét az Úr: nagy védőügyvédünk elnémítja a vádaskodót. Az Úr megdorgálja ellenségeinket, és megvéd bennünket, hogy az ördög tevékenysége mit se árthasson nekünk.
Még mindig támad bennünket a gonosz szellem mint kísértő, és megpróbálja befészkelni magát a szívünkbe, de innen is kitessékeli az Úr. Még vonaglik, mint a kígyó, de már nem hatalmaskodhat. Még támaszt bennünk istenkáromló gondolatokat, amikor csak alkalma van rá, de hamar megkönnyebülünk, mert az Úr csendet parancsol neki és kotródnia kell, mint a megvert kutyának.
Uram, cselekedd meg ezt mindazokkal, akiket éppen ma is keserít és csüggeszt a Sátán kutyájának ugatása. Szabadíts meg minket ellenségünktõl, és dicsőítsd meg előttünk magadat. Uram, Te, aki már legyőzted őt, bárcsak száműznéd őt teljesen ebből a világból! Ámen.