07.09 Krisztus munkája mindenre elegendő
„Levettetett a mi testvéreink vádolója, aki vádolta őket éjjel-nappal a mi Istenünk előtt" (Jel 12,10).
„Levettetett a mi testvéreink vádolója, aki vádolta őket éjjel-nappal a mi Istenünk előtt" (Jel 12,10).
„Nem veszendő holmin váltattatok meg, hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen Bárányén, a Krisztusén" (1Pt 1,18-19).
„Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk." 2Korintus 2,11
„Az embert saját bolondsága vezeti félre, mégis az ÚR ellen zúgolódik a szíve." Példabeszédek 19,3
Micsoda vereség volt ez! A Sátán trónfosztottá lett a szívünkben, ahogy a mennyben is azzá lett. Krisztus megfosztotta őt felettünk való uralmától. Még zaklathat bennünket, de már nem tarthat igényt ránk. Nem vagyunk az övéi már, nem kötözheti meg lelkünket: a Fiú megszabadított minket, és valósággal szabadok lettünk (Jn 8,36).
A sátoros ünnep már elmúlt, "mindenki hazament, Jézus pedig kiment az Olajfák-hegyére". Kora reggel volt, és az Olajfák-hegyének lejtőjén lefelé ment a Megváltó, át a Kidron völgyén, be a városba. A Templom-téren jöttek hozzá az emberek, Ő pedig leült és tanította őket. A helyszínre jöttek az írástudók és a farizeusok is, magukkal hozva egy asszonyt, majd odaállították a tömeg közepére, és házasságtöréssel vádolták. A vád igaz volt, és a bizonyíték kétségbevonhatatlan; de a nagy kérdés az, hogy hol volt a férfi, és őt miért nem vádolták meg?
Jób három barátja közül Elifáz tűnik a legidősebbnek és legtekintélyesebbnek, Jób 2,11; vö. 15,10. Ezek az emberek nyilván nagy tiszteletnek örvendtek és híresek voltak bölcsességükről. Miután eltelt néhány hónap, 7,3, elmentek, hogy együtt sírjanak Jóbbal, és lehetőség szerint vigasztalják. Valójában nagy megpróbáltatást jelentettek számára, amely csak fokozta szerencsétlenségét. Elifáz témáni volt, amely kapcsolatba hozza őt Edom híres bölcsességével, Jer 49,7; Abd 8-9. Úgy tűnik fel, mint a barátok vezetője és szószólója.
A KÖNYV ÖT jelenettel kezdődik, váltakozva a föld és ég között. Jóbot úgy mutatja be, mint tökéletes, igaz embert aki féli Istent és gyűlöli a gonoszt. Gyönyörű családja volt, ő maga egészséges, és törődött családjával. Amikor azok ünnepeltek, ő égőáldozatokat mutatott be értük arra az esetre, ha Istent átkozták volna szívükben, 1,1-5.