„Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert Te velem vagy: vesszõd és botod megvigasztal engem" (Zsolt 23,4).
Milyen bizalmat adnak ezek a szavak a halálos ágyon! Milyen sokan mondogatták hálás örömmel utolsó órájukban!
De ez a vers szól azokhoz is, akik életük teljében erõs félelmekkel küzdenek. Egyesek - miként Pál - naponta el kell temessék búskomorságra hajlamos kedélyüket. Bunyan szerint a Halál Árnyékának völgyén sokkal korábban kell átmennünk, mint hogy a mennyei dombok tövében kanyargó folyóhoz megérkeznénk. Jó néhányan már többször is átmentünk a „halál árnyékának" sötét és félelmetes szorosán, és tanúságot tehetünk, hogy csak az Úr kegyelmével tudtunk megállni a sötét gondolatok, félelmek és levertség között. Az Úr ereje támogatott és tartott meg, amikor a gonosz rettentgetett, és szellemünk már-már teljesen megkeseredett. Teljesen lesújtva és szorongattatva éreztük magunkat, de megtartattunk, mert tudtuk, hogy jelen van a Nagy Pásztor, és bíztunk abban, hogy botjával elhárítja az ellenség halálos csapását.
Ha jelenünket elhomályosítják a szomorúság baljós szárnyai, dicsõítsük Istent a belé vetett csöndes bizalommal!