"Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben" (Jn 12,46).
Ez a világ sötét, mint az éjszaka. Jézus Krisztus azért jött, hogy hit által világosságunk legyen és ne maradjunk tovább az emberiség többi részét beborító sötétségben.
Az "aki" szónak igen tág az értelme: vonatkozik rád és rám egyaránt. Ha hiszünk az Úr Jézusban, nem ülünk többé a halál árnyékának sötétségében, hanem kimegyünk a nappal (az élet) meleg fényére, amelynek soha nem lesz vége. Miért ne jönnénk most mindjárt erre a világosságra?
Olykor egy-egy felhő eltakarhatja a fényt, de ha az Úr Jézusban hiszünk, nem kell sokáig sötétségben maradnunk. Ő azért jött, hogy mindig fényt árasszon ránk. Hiába jött volna? Ha hitben járunk, jogunk van ehhez a fényhez: éljünk vele! Jézus Krisztus azért jött, hogy megszabadítson bennünket természetes romlottságunk, tudatlánságunk, kétségeink, bűneink, félelmeink sötétségéből, és minden hívőnek tudnia kell, hogy Ő ezt épp olyan bizonyosan meg is cselekszi, mint ahogyan a felkelő nap meleget és fényt áraszt.
Ezért félre a szomorúsággal, kedves testvérem! Ne maradj a sötétségben, (hanem) gyere ki a fénybe! Örömöd, reménységed, mennyországod az Úr Jézusban van. Nézz rá, csakis rá, és örvendezni fogsz, amiképpen a madarak örülnek a napkeltének, és ahogyan az angyalok örvendeznek az Isten trónja előtt.