Azzal kezdjük, hogy a tudatlanságunkban bízunk és elnevezzük ártatlanságnak; aztán ártatlanságunkba helyezzük bizodalmunkat és elnevezzük tisztaságnak; mikor aztán Urunk éles kijelentéseit halljuk, vállat vonva mondjuk: "Soha nem éreztem a szívemben semmit ezekből a borzalmas dolgokból." Rossz néven vesszük, hogy Jézus Krisztus leleplezi ezeket a dolgokat. - Vagy Jézus Krisztus a legfőbb tekintély az ember szíve felett, vagy arra sem érdemes, hogy figyelemre méltassuk.
Az élet minden baja onnan ered, hogy nem nyugodtunk bele abba, hogy van bűn. Beszélhetsz az emberi természet nemességéről, de az emberi természetet átjárja valami, ami szemébe nevet minden eszményednek. Ha vonakodsz elismerni, hogy az emberben gonoszság és önzés, valami kétségtelenül rosszindulatú és gonosz lakik, akkor - ahelyett, hogy belenyugodnál, hogy ez ellened támad - megalkuszol vele és kijelented, hogy nincs értelme küzdeni ellene. Tekintetbe vetted-e a "sötétségnek ezt az óráját és hatalmát", vagy a bűnt önmagadban kizártnak tartod?
...nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká, hanem megehessék a húsvéti vacsorát. (Jn 18,28)
Micsoda nagy öröm ez! Isten, aki megváltott minket Jézus Krisztus vérével, meg akar szentelni Szent Szellemének vizével. Isten megígérte ezt, és így is lesz, "hogy megtisztuljatok". - Urunk, érezzük és bánjuk tisztátalanságunkat, ezért most örvendezünk ígéretednek, amelyben kijelentetted, hogy megtisztítasz minket. Bárcsak hamarosan beteljesítenéd ígéretedet!
A rostálás ma is tart még. Akárhová megyünk, Isten tisztít és rostál bennünket. Isten napjainkban is megpróbálja népét mindenütt a világban, mint ahogy a gabonát is megrostálják. Olykor az ördög tartja a kezében a rostát, és jól megrázza abban a reményben, hogy így végleg tönkretehet minket. A hitetlenek sem restek, hogy szívünkbe és elménkbe ültessék a maguk állandó nyugtalanságát és félelmét. A világ pedig készségesen segít nekik ebben, és nagy lendülettel ráz jobbra-balra bennünket.
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem... (Zsolt 51,12)
1-6. VERS, gyakorlati rész. A testvéri szeretet vendégszerető: „A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek" (2. v.). Együttérző: „Emlékezzetek meg a foglyokról" (3. v.). Tiszta: „Tisztességes minden tekintetben a házasság" (4. v.). Megelégedett: „Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, amitek van" (5. v.).
A KERESZTYÉNSÉG két megkülönböztető jellemvonása legyen a tisztaság (4,1-8) és a szeretet (4,9-10). Ezek jó bizonyságtételt tesznek a világ előtt (4,11-12). Így ebben a szakaszban Pál gyakorlati és tanítási dolgokra fordítja a figyelmét.
Pál figyelmezteti őket, elmondva, hogy „mimódon kell forgolódnotok és Istennek tetszenetek" (4,1). Más szóval, a keresztyének számára az Istennek való tetszés nem szabadon választható dolog, hanem olyasmi, ami szükségszerűen nő ki Krisztussal való közösségükből.
Szeretetben járás, Ef 5,1-2. Micsoda kiváltság! Ígéretünk van, hogy Istenhez magához leszünk hasonlóak, olyan gyermekek leszünk, akik a szerető Atyára hasonlítanak; ez arra ösztönöz bennünket, hogy éljünk szeretetben, ahogyan Krisztus szeretett minket. Bűnbocsánatunk biztosítása neki kimondhatatlanul sokba került.
JEREMIÁS VOLT ISTEN embere a maga idejében. Júda végső hanyatlásának legsötétebb napjain keresztül félelem nélkül szólta Isten Igéjét a népnek. Jerémiás könyve természetesen Jerémiás szavaiból áll, 1,1, de jegyezzük meg, hogy ő az az ember „akihez szólt az Úr", 2. v. Ez az ószövetségi Szentírás ihletettségét emeli ki. Isten a maga Igéjét szent emberein keresztül adta, 2Pt 1,21.