Zsoltárok

AZ UTOLSÓ ÖT ZSOLTÁR mindegyike a Hallelujah szóval kezdődik és végződik, amit itt úgy fordítottak, hogy „Dicsérjétek az Urat". A Zsoltárok könyve úgy kezdődik, hogy „boldog", Zsolt 1,1 és úgy végződik hogy „hallelujah" Zsolt 150,1. Ennek az utolsó öt zsoltárnak mindegyike fokozatosan növekszik dicsőítésben és örömben, egészen a 150. zsoltárban lévő felséges befejezésig. Minden teremtmény és az egész világmindenség fel van szólítva, hogy dicsőítse a minden élő és élettelen Teremtőjét, Fenntartóját, és Megváltóját!

EZ A HÁROM ZSOLTÁR képezi a grádicsok énekeinek befejező részét. Ezek körvonalazzák azokat a szellemi alapelveket, amelyek révén Isten áldása népe számára bármikor biztosítható.

EZ A HÁROM ZSOLTÁR hátteret képez Izráelnek a babiloni fogságból történő hazatéréséhez. A történelmi feljegyzés Ezsdrás és Nehémiás könyveiben található.

A ZSOLTÁR 120-134 tizenöt zsoltárnak olyan csoportját alkotja, amelyek mindegyikének fejléce a következő: „Grádicsok éneke", vagy ahogyan az angol fordítás közli: „Emelkedő utak éneke". Különböző módon alkalmazták ezeket. Némelyek úgy gondolják, hogy a Jeruzsálembe felmenő törzsek énekelték őket az évenkénti ünnepekre tartó útjukon. Mások azt hiszik, hogy akkor hangzottak el, amikor Izráel visszatért a babiloni fogságból, Zsolt 126,1. Úgy tűnik, három csoportba vannak rendezve. Mindhárom csoportban emelkedő mozgás van.

A 119. ZSOLTÁR A LEGHOSSZABB a könyvben, és egyike a legfontosabbaknak. Az egész Isten Igéjéről szól, és annak hatásáról a hívő ember életére és járására. Kulcsverse a következő lehet: „Mimódon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát?", 9. v.

EZ AZ UTOLSÓ messiási zsoltár. Felvázolja az antiszemita üldözés történelmét korszakokon keresztül, befejezve a Messiás eljövetelével, hogy Királyságát felállítsa. Ez az Egyiptomi Hallel (dicsőítés) utolsó éneke is, amely Izráelnek Egyiptomból való kiszabadulását ünnepli. Zsolt 114,1. A Hallel hat zsoltárból áll, 113-118. Ezeket három évenkénti ünnepen énekelték: a Páskánál, Pünkösdkor és a Sátoros ünnepen. Nagy valószínűséggel ez a zsoltár volt az a himnusz, amelyet Urunk és tanítványai az Úrvacsora megalapítása után énekeltek.

A 110. ZSOLTÁRT 14-szer idézik az Újszövetségben, gyakrabban, mint bármilyen más ószövetségi igehelyet és mindegyik esetben az Úr Jézus Krisztusra alkalmazzák. Maga Urunk hatalmazott fel minket erre, aki azt mondta, hogy Dávid a Szent Szellem ihletése alatt írt, Mt 22,41-46. Megállapítását két szempontból hangsúlyozta: először, hogy Dávid volt a zsoltár szerzője; másodszor pedig, hogy Dávid a Szent Szellem által ihletve nevezte a Fiát Urának. A farizeusok elfogadták ezt a szempontot és nem kísérelték meg vitatni.

A ZSOLTÁR AZ EVANGÉLIUM négyféle szemléletes megvilágítását vázolja fel.

Egy utazó eltévedt a sivatagban, 4-9. v.

Egy fogoly börtönben sínylődött 10-16. v.

Egy beteg ember a halálos ágyon, 17-22. v.

Egy tengerész a viharban, 23-32. v.

Mindegyik esetben egy reménytelen helyzetet látunk, azután segélykiáltást hallunk, ezt követően pedig dicsőséges megszabadulás tanúi leszünk.

VALÓSZÍNŰLEG a 103. zsoltárt Dávid öreg korában írta, miután tapasztalata volt a bűnről és bűnbocsánatról. Dávid imádkozó ember volt, de ebben a zsoltárban nem annyira imádkozásról van szó, mint inkább dicsőítésről és imádatról. Három részre osztható:

(1)  A szólóének, 1-5. v. Az egyén. „Áldjad én lelkem az Urat".

(2)   A kórus, 6-18. v. Mások is csatlakoznak. Figyeld meg a névmásokat.

(3)  A szimfónia, 19-22. v. Angyalok, teremtés.