EZT A ZSOLTÁRT a Zsid 1,10-12 az Úr Jézussal kapcsolatban idézi és rá vonatkoztatja. A zsoltár első részében látjuk az elvetett és magányos fájdalmak Férfiát, 1-24. v. A zsoltár második részében a változhatatlan örök Istent látjuk, valamint a Mindenható Isten válaszát az örökkévaló Fiúnak, 25-28. v.
Imádságában három fő téma található:
EZ A KÉT ZSOLTÁR jelenti a bevezetést a zsoltárok negyedik könyvéhez. A 90. zsoltár címe: „Mózesnek, az Isten emberének imádsága". A két zsoltár felöleli Izráel nemzetének történelmét sivatagi vándorlásukban, amely a Mózes 4. könyvében van feljegyezve. Éles ellentétben állnak egymással. A 90. zsoltár a 600 000 emberről beszél, akik meghaltak a sivatagban hitetlenségük miatt. A 91. zsoltár Káleb és Józsué megtapasztalását írja le, a két túlélőét, akik addig éltek, hogy bejuthassanak az ígéret földjére. Mindkét zsoltár Istennel és népének lakóhelyével kezdődik.
A ZSOLTÁR SZERZŐJE az Ezrahita Ethán. Másik neve Jedútún volt, 1Krón 25; 1Krón 16,41-42. Egyike volt Salamon (1Kir 4,31) legbölcsebb tanácsadóinak, Ismernie kellett azt, hogy mit mondott Isten Salamonnak bűnéről és bálványimádásáról, és hogy a királyságot elveszi fiától, 1Kir 11,9-13. Ez világítja meg Jahvehoz intézett szenvedélyes kérését a zsoltár befejező részében, 38-51. v.
A ZSOLTÁR KÓRÁH fiai által, vagy számukra készült. Mintha utalás lenne a 10. versben Kóré, Dátán és Abirám lázadására, amely a 4Móz 16-ban van feljegyezve. Ott Kóré fiait az isteni kegyelem megkímélte, ezért mondják, hogy inkább akarnának az Isten házának küszöbén ülni, mint a gonosz sátrában lakni, 4Móz 16,27.
IZRÁEL SZOMORÚ TÖRTÉNELMÉNEK elbeszélése után, és miután a gyülekezési központ Silóról a Sionra változott, amely a 78. zsoltárban volt feljegyezve, Aszáf imádkozásra szánja magát a 80. zsoltárban. Háromszor használja a következő szavakat: „Ó Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a Te orcádat, hogy megszabaduljunk," 3,7.19. A 78. zsoltárban Izráel háromszor „hátat fordított", 9.41.57. v. Ott rossz irányban haladtak. Figyeljük meg az erősség növekedését Aszáf imádságában. Először ezt mondja „Ó Isten", 4. v.; azután „Ó Seregek Istene", 5.
A 119. ZSOLTÁRTÓL eltekintve a 78. zsoltár a leghosszabb a gyűjteményben és ugyanakkor az egyik legfontosabb. Izráel törtelmének történeti vázlatát adja meg, felölelve sok évszázadot. A bevezetés, 1-8. v., négy generációról beszél, és az apáknak a felelősségéről, hogy megtanítsák ezeket az igazságokat gyermekeiknek és unokáiknak, vö. 2Tim 2,2.
A KÖNYVNEK EBBEN A harmadik részében az első 11 zsoltár Aszáftól származik. Ő gersónita lévita volt és először az 1Krón 6,39 említi, ahol úgy van bemutatva, mint a három nagy énekmester egyike, akiket Dávid kijelölt. A 2Krón 29,30 úgy nevezi, hogy „Aszáf, a látnok", és ott elmondják nekünk, hogy a dicsőítő zsoltárok némelyikének szavait, amelyeket a léviták énekeltek Ezékiás napjaiban, ő szerezte.
A ZSOLTÁR CÍME a következő: „Az éneklőmestemek a sósannimra". A sósannim szó liliomokat jelent. A négy zsoltárt, amely ezt a címet viseli, hagyományosan a páska időszakával kapcsolták össze. A Szentírásban a liliom négy helyen található meg, amelyek annak a négy zsoltárnak felelnek meg, ahol a címet megtaláljuk.
A völgy lilioma - a kereszt, Zsolt 69.
A mező lilioma - Salamon teljes dicsőségében, Zsolt 45.
A tövisek közt lévő liliom - megpróbáltatás és nyomorúság, Zsolt 80.
A ZSOLTÁR TÖRTÉNETILEG azokra a napokra utal, amikor Dávid felvitette a ládát Obed-Edóm házából a Sion-hegyére, 1Krón 15. A 24., valamint a 132. zsoltár ugyanezzel az eseménnyel kapcsolatos. A zsoltárnak megvannak a maga történelmi gyökerei az Ószövetségben, és tanításbeli gyümölcsei az Újszövetségben. A középpontban a messiási utalások vannak, 19. v.; Ef 4-8. A háttérben négy nagy győzelmet ünnepelnek. Az első az egyiptomiak felett aratott győzelem és a Sinaiig történő menetelés, 1-8. v.
A 46., 47. ÉS 48. ZSOLTÁR szorosan összetartozik. Dicsőítő trilógiát képeznek, amelyben Jeruzsálemnek az ellenségtől való valamelyik nagy szabadulását ünneplik. De annak az eljövendő napnak is szép előképe, amikor Krisztus fog eljönni, hogy megszabadítsa Jeruzsálem ostromlott városát, és felállítsa trónját és Királyságát. Van tehát egy elsődleges történeti értelmezése, egy másodlagos prófétai beteljesedése, és egy ránk vonatkozó gyakorlati alkalmazása.