Valóban dicsőséges szózat ez! Tökéletes bűnbocsánatot ígér a bűnös Izráelnek és Júdának. Úgy eltörli bűnüket "mint a felleget" (Ézs 44,22), nem találják, nem lesz többé. Dicsőség legyen a kegyelem Istenének!
Ez az ígéretek ígérete, szellemi életünk alapja. Az üdvösség akkor kezdődik el számunkra, amikor először felnézünk az igaz és szabadító Istenre. Milyen egyszerűen jelöli meg Igénk a tennivalónkat: "Rám figyeljetek!" Mennyire józan ez a követelmény. A teremtménynek teremtőjére kell figyelnie. Elég sokáig figyelgettünk már másfelé, itt az ideje, hogy most már csak az Úrra figyeljünk, aki magához hív és üdvösséget kínál nekünk.
Jó, ha az ember vágyakozik, és annál jobb, minél mélyebbről jön ez a vágyakozás. Az Úr megelégíti lelkünk vágyakozását, akármilyen nagy és mindent átható legyen is az. Legyenek bátran vágyaink, mert az Úr nagylelkűen teljesíteni akarja azokat. Nem jó az olyan lelkiállapot, amelyben elégedettek vagyunk önmagunkkal, és nincsenek kívánságaink. A több kegyelem utáni sóvárgás, és a szavakban ki nem fejezhető gyötrelem nem más, mint a növekedéssel együttjáró szenvedés, ezért csak javunkra szolgál, ha egyre többször érezzük azt.
Az eljövendő dolgok rejtve vannak előttünk, ez az Ige mégis egy tükör, amelyben láthatjuk a következő éveket. Az Úr így szól: "Ettől a naptól fogva áldást adok."
Az Úr egyik legjobb módszere az övéi megvédésére az, hogy belsőleg erőssé teszi őket. Az ember így erősebb lesz, mint a kőfal, hite szilárdabb, mint az erődítmények.
Az Úr közülünk még a leggyengébbet is Dávidhoz hasonlóan hőssé tudja tenni. Uram, cselekedd ezt meg velem! Add erődet és tölts meg szent bátorsággal, hogy egyszerű parittyámmal, de benned bízva, szembeszállhassak még az óriással is.
Az Úr még a legerősebb bajnokot is még erősebbé tudja tenni; mert isteni erővel ruházza fel, természetfeletti erővel.
Bizony, egyet sem vet el közülünk. Az emberek között mindig vannak kivetettek, Istennél soha. Az Ő kiválasztása megmásíthatatlan és szeretete örök. Senki sem talál olyan embert, akit Isten elhagyott volna, miután kijelentette magát neki, és az Krisztust Megváltójaként elfogadta.
Az ellenség táborában nagy a csengés-bongás: fegyvereket kovácsolnak a hívők legyőzésére. Nem tehetnék azonban ezt sem még, ha a hívők Ura nem engedné meg nekik, hiszen Ő teremtette a kovácsot is, aki az izzó parazsat éleszti. Lám, milyen szorgalmasan dolgoznak! Mennyi kardot és dárdát készítenek! Hadd csinálják csak, úgysem mennek velük semmire, mert minden fegyveren ott a felirat: "Célt téveszt".
Pál Istene a mi Istenünk is, aki megelégíti minden szükségünket. Pál ezt biztosra vette a filippiekkel kapcsolatban, és mi is biztosra vehetjük magunkra nézve. Isten megteszi ezt, mert Ő ilyen Isten: szeret és örömmel áld meg minket, és végül Ő dicsőül meg azáltal, hogy így cselekszik. Könyörülete, hatalma, szeretete és hűsége mind összefog, csakhogy mi ne lássunk szükséget.
Mi minden benne van ebben az ígéretben! Összes szükségletem, a kicsiny és nagy dolgok mind benne vannak ebben az "amit csak"-ban. Jöjj, én lelkem a kegyelem királyi széke elé, és halld meg az Úr szavát: "Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm" (Zsolt 81,11).
Az Úr "Izráel őrizője". Mindig ébren van, nem közelíthet hozzá sem a könnyű, sem a mély álom. Szüntelenül vigyáz népének házára és szívére. Ez önmagában elég ok arra, hogy teljes békességben pihenjünk. Nagy Sándor mondta egyszer, hogy azért tud nyugodtan aludni, mert barátja, Parménió őrködik mellette. Mennyivel nyugodtabban aludhatunk mi, akikre Isten vigyáz.