Nem is bántotta Szanhérib a várost. Nagyképûen, hangosan dicsekedett, de nem tudta beváltani fenyegetéseit. Az Úr képes leállítani népe ellenségeit támadásuk kellős közepén. Lehet bár a bárány már az oroszlán szájában, a juhok Nagy Pásztora onnan is ki tudja ragadni. Éppen amikor teljesen kilátástalannak gondoljuk helyzetünket, akkor láthatjuk meg legjobban, milyen hatalmas és bölcs a mi szabadító Istenünk.
Ebben nem lehet kétségünk. Az Úr félelme erényes szokásokat éleszt bennünk, és megakadályozza, hogy a bûn és az erkölcstelenség következtében elfecséreljük az életerőnket. A Krisztusba vetett hitből fakadó szent békesség nagy segítségünkre van, ha komoly betegségből gyógyulunk. Minden orvos ürül, ha látja, hogy betege nyugodt és derűs. Az aggodalmaskodás megöl, az Istenbe vetett bizalom viszont felér a legjobb orvossággal.
Elég különös ez az igehely, de lehet olyan olvasó, akinek van elég hite a megértésére. Bárákot, a férfit harcra szólította Isten, de ő csak azzal a feltétellel volt hajlandó hadba indulni, ha Debora is vele megy. Ezért az Úr elhatározta, hogy ezt a harcot egy asszony harcává teszi. Ezzel ítélte meg Isten a férfi gyávaságát, így szerzett magának nagyobb dicsőséget, népe ellenségeinek pedig nagyobb szégyent.
Milyen bizalmat adnak ezek a szavak a halálos ágyon! Milyen sokan mondogatták hálás örömmel utolsó órájukban!
Ebben az ihletett imádságban biztosítékot nyerünk, hogy akik szoros közösségben élnek Isten Igéjével, nem szégyenülnek meg soha.
Ez az ima a tökéletes szívről szól. Jó egy tökéletes ima, még jobb a tökéletes ítélőképesség, de az igazságban tökéletes szív a legjobb. Szeretnünk kell az igazságot, és éreznünk, de engedelmeskednünk is kell az igazságnak, különben nem lehetünk feddhetetlenek Isten előtt. Vajon hányan feddhetetlenek -ezekben a gonosz időkben? Bárcsak a szerző és az olvasó is ilyenek lennének!
Amikor a romboló ellenség olyanná tette az országot, mintha sáskajárás pusztított volna, és a védők leültek és sírtak, mint az asszonyok, akkor az Úr maga jött segítségükre. Mikor kihaltak a Sionba vezető utak, és Básán és Kármel olyanná lett, mint az elvadult szőlőskert, akkor fölemelkedett az Úr. Isten megmutatta hatalmát nyomorúságba került népe között, mert a szorongatottak keresték orcáját és bíztak benne. Még inkább megmutatta erejét, amikor - imáikra válaszolva - fölkelt, hogy megszabadítsa őket és legyőzze ellenségeiket.
Akit az Úr elárasztott kegyelmével, annak még többet akar adni. Már egy kicsiny hit is olyan, mint a fészekbe tett tojás; még több hit jön hozzá. De ez a hit ne legyen színlelt hit, hanem valóságos gyümölcsöket termõ hit legyen, ne csupán szép beszéd. Mert egy napon elvétetik tõlünk a bizonyságtétel, ha az csak üres beszéd volt. Az ítéletet éppolyan komolyan kell vennünk, mint az ígéretet.
Nincs más ellenségünk, csak Isten ellensége. Nem emberek ellen harcolunk, hanem a szellemi romlottság ellen. Az ördög ellen viselünk hadat, az istenkáromlás, a tévelygés és a kétségbeesés ellen, melyeket õ sorakoztat fel ellenünk. A bûn seregei ellen harcolunk, a tisztátalanság, az iszákosság, elnyomás, hûtlenség és az istentelenség ellen. Komolyan küzdünk mindezek ellen, de nem karddal és dárdával, mert hadviselésünk fegyverei nem testi fegyverek.
Ez az ígéret az istenfélő embernek szól, aki buzgó igyekezettel jár a szentség útján. Az ilyen ember otthonát megáldja az Úr: felesége és gyermekei nagy boldogság forrása. A gyülekezetben is arra törekszik, hogy az Úr ügye ott is virágozzék, mert éppúgy gondja van az Úr házára, mint a magáéra. Ha az Úr építi háznépünket, illő, hogy mi is igyekezzünk az Úr házát építeni. Javaink csak akkor értékesek igazán, ha a kiválasztottak gyülekezetének építését szolgáljuk velük.
Isten maga választotta ki magának népét, ezért köztük marad, és nem hagyja el õket. Szeretetbõl választotta ki, és mert kiválasztotta, szereti azt. Azért választotta ki népét, mert így volt kedves neki, de mert kiválasztotta õket, mindig kedvesek lesznek számára. Tulajdon nevére hozna szégyent, ha elvetné népét, ez azt mutatná, hogy vagy tévedett a kiválasztásban, vagy állhatatlan a szeretetben. Isten szeretete azonban állandó, és soha el nem fogy, ezért dicséret és dicsõség illeti meg mindörökké.