Szükségünk van vezetőre. Sokszor mindenünket odaadnánk azért, ha valaki meg tudná pontosan mondani, mit tegyünk, merre menjünk. Szeretnénk a helyes úton járni, csak nem tudjuk, melyik az. Jó lenne a vezető!
Mi nem aggályoskodva, hanem boldog hitben élünk. Mennyei Atyánk gondoskodik gyermekei minden szükségérõl, Õ tudja, mire van szükségünk, mielõtt még kérnénk Tõle valamit. Ezért idõben térhetünk éjszakai nyugovóra, és nem kell órákon át fennmaradnunk és a fejünket törnünk azon, hogy mi hogyan legyen. Ha megtanultunk Istenre hagyatkozni, nem kell éjszaka ébren feküdnünk az ágyunkban, és gyötrõdve töprengenünk, hanem nyugodtan az Úrra hagyjuk minden gondunkat, elmélkedünk jóságán, és Õ felüdítõ álmot ad nekünk.
A jó öreg Jákób nem maradhatott tovább József mellett, mert eljött halála órája. Mégsem féltette fiát, mert hittel mondhatta: „Isten veletek lesz!" Mikor nagyon kedves rokonunk vagy barátunk hal meg, nekünk is azzal kell vigasztalnunk magunkat, hogy az Úr nem távozott el mellőlünk. Ő él és mindörökké velünk marad.
Bûneink ellenére hûségesen szeret minket az Úr. Visszatekint. Emlékszik ifjúságunk napjaira, amikor szövetséget kötött velünk, és mi átadtuk magunkat neki. Milyen boldog napok is voltak azok! Az Úr azonban nem szemrehányásképpen emlegeti ezt az idõt, nem azért, hogy hûtlenséggel vádoljon. Nem, Isten az Õ velünk kötött szövetségére tekint, nem arra, amit mi kötöttünk vele. Abban a szövetségben semmi képmutatás nem volt, legalábbis az Õ részérõl nem. Milyen kegyelmes Urunk van, hogy ilyen szeretettel tud visszatekinteni.
Isten imádságra biztat minket. Sokak szerint az imádság pusztán kegyes gyakorlat, amelynek semmi hatása sincs, csak az imádkozót befolyásolja. Mi ezt jobban tudjuk. Tapasztalataink ezerszer meghazudtolják ezt a hitetlen állítást. Íme, az Úr, az élő Isten itt kifejezetten ígéri, hogy választ ad szolgája imádságára. Ezért kiáltsunk hozzá újra meg újra, és ne kételkedjünk, hogy meghallgat és felel nekünk. Ő, aki a fülek teremtője, ne hallana? Ő, aki a szülőkbe oltotta a gyermekeik iránti szeretetet, ne hallgatná meg tulajdon gyermekeinek a kiáltását?
Igen, imádkoznom kell, és akarok is imádkozni! Mi mást, mi jobbat tehetnék? Elárulva, elhagyatva, gyászban, csalódásban - hozzád kiáltok, Istenem. Körülményeim lehetetlenné lettek. Az emberek a vesztemet akarják, de szívem az Úrtól merít bátorságot, Ő át fog segíteni ezeken a megpróbáltatásokon, ahogyan már sok más alkalommal meg is tette. Az Úr meg fog szabadítani, ebben biztos vagyok és ezt bátran vallom is.
Én szívem, járj igazságban, hogy szüntelenül áldhassam az Úr nevét. Ő olyan jó az igazakhoz, hogy én is vágyakozom közéjük tartozni, és hálaadással dicsérni az Úr nevét mindennap. Az igaz is meginog talán egy pillanatra, ha becsületessége miatt szenvednie kell, de biztosan eljön az idő, amikor majd áldani tudja Istent, hogy nem hallgatott a gonosz indítására és nem tévelyedett el a hamis útra. Hosszú távon az igaz csak hálát tud adni az igazság Istenének, hogy igaz úton vezette őt. Bárcsak én is ilyen lehetnék!
Vannak, akik természetüknél fogva erősek, és ezért kíméletlenek a gyengékkel szemben. Ez súlyos bûn, és sok szomorúságot okoz. A szeretetlen tolakodás, a gyengék és betegek félreállítása sajnos előfordul még a hitvallók gyülekezetében is. Az Úr azonban látja ezt a büszke és kegyetlen magatartást, és nagyon haragszik miatta, mert Ő szereti a gyengéket.
Hitünk számára teljesen érthető ez a kép ma is. Látjuk a megnyílt eget. Krisztus nyitotta meg azt minden hívő számára. Betekinthetünk a titkok és a dicsőség világába, mert Krisztus feltárta azt nekünk. Be is lépünk oda nemsokára, hiszen Krisztus maga az odavezető út.
Ha hibát követtél el, viseld annak veszteségét, de ne cselekedj az Úr akarata ellen. Az Úr sokkal többet adhat neked, mint amennyit elvesztettél, de ha mégsem tenné, elkezdenél alkudozni és vitatkozni Istennel? Amacjá, Júda királya, sereget bérelt a bálványimádó Izráeltől. Isten viszont megparancsolta neki, küldje haza ezeket a harcosokat, mert különben az Úr nem lesz vele. A király kész volt hazaküldeni a sereget, csupán azon bosszankodott, hogy hiába fizetett ki nekik már 100 talentumot. Milyen szégyen!