Nem sokat ér az olyan segítség, amelyik éppen akkor hiányzik, amikor szükség volna rá. Az otthon felejtett horgony nem segít a tengerészen a vihar órájában. Hiába volt valamikor pénze az adósnak, ha most követelnek rajta egy összeget. Nagyon kevés a "biztos segítség"-nek nevezhető földi támogatónk. Az ilyenek rendszerint messze vannak, amikor szükségünk van rájuk, és még messzebb, ha már egyszer igénybe vettük segítségüket.
Isten soha nem szűnik meg szeretni, de hamarosan megszűnik haragudni. Választottai iránti szeretete természetéből fakad, haragja viszont csupán feladata elvégzéséből. Szeret, mert Ő maga a szeretet, és haragszik, mert erre a mi javunkra van szükség. De nem tud sokáig haragudni. Szívének szeretete újra felülkerekedik, könyörül népe nyomorúságán és véget vet szenvedéseiknek.
Legyen ez az igerész maga a mai napi üzenet. Szükségtelen különösképpen kibővíteni. Félős szívű ember, olvasd, higgy benne, táplálkozz belőle és könyörögj ezzel a reménységgel az Úrhoz. Hiszen akitől félsz, az ember csupán, aki viszont megígéri, hogy vigasztalód lesz, az Isten, a te Teremtőd, a menny és a föld alkotója. Végtelen vigasztalás ez, amelyhez képest a veszély bizony eltörpül.
Ez az ígéret az előző versből következően ( a szövegösszefüggés alapján) a sok bántást elszenvedni kénytelen igaz emberhez szól: "Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr!" Megsebesíthetik a bőrén, vagy még mélyebben is, de nagyobb baja nem eshet, a csontja nem törik el.
Gyors szárnycsapásokkal siet az anyamadár kicsinyei védelmére. Nem vesztegeti idejét, amikor élelemszerző úton van, vagy amikor oltalmaznia kell őket a veszélytől. A mi Urunk is sasszárnyakon siet választottai megmentésére.
Az anyamadár kiterjeszti szárnyait a fészekben ülő kicsinyek felett. Tulajdon testével rejti el őket. A tyúk teste melegével melengeti csibéit, és szárnyaiból hajlékot képez, amelyben otthon érezhetik magukat kicsinyei. A mindenható Isten, a mi Urunk, ilyen oltalom választottai számára. Ő a mi menedékünk, otthonunk, mindenünk.
Míg e földön élünk, az Úr van velünk, amikor hazahív, mi leszünk vele. A hívő nem szakad el Megváltójától. Egyek ők, és mindvégig egyek is maradnak: Krisztus nem lehet meg az övéi nélkül, mert akkor csak fő lenne, test nélkül. Akár elragadtatunk az égbe, akár a paradicsomban nyugszunk, akár itt e földön élűnk, Krisztusban vagyunk: ki választhat el tőle?
Ha biztosak vagyunk a győzelemben, vitéz tettekre bátorodunk. Ilyenkor hittel vonul az ember a harcba és bátran tör előre ott is, ahol különben félne. Mi a bennünk és körülöttünk lévő gonosszal háborúskodunk, és biztosaknak kellene lennünk abban, hogy győzni fogunk, és hogy ez a győzelem Krisztus érdeméért lehet a miénk. Nem a vereség tudatában indulunk a küzdelembe, hanem hogy győzünk, és így győzni is fogunk. Isten kegyelmének végtelen hatalma támogatja a gonosz minden formája elleni harcot, ezért lehetünk biztosak a győzelemben.
Bárcsak már itt lenne ez a boldog idő! Most fegyverkeznek a népek, egyre borzalmasabb fegyvereket találnak fel, mintha az ember fő célja az lenne, hogy embertársai milliárdjait elpusztítsa. Egyszer azonban béke lesz, olyan mindent átható és igazi béke, hogy a harci szerszámokból jobb célokra alkalmas eszközöket formálnak.
Dicsőség legyen nevének! Valóban mindennek meg kell újulnia, mert a bűn miatt minden siralmasan megromlott, megkopott és elcsépelt lett. Itt az ideje, hogy a teremtett világ levesse régi ruháját, és vasárnapi ünneplőjét öltse fel. De senki más nem teheti újjá a dolgokat, csak az Úr, aki teremtette azokat, mert megromlottból újat teremteni éppúgy isteni hatalmat igényel, mint a semmiből való teremtés. Jézus Krisztus vállalta ezt a feladatot, és egyedül Ő méltó arra, hogy ezt el is végezze.
Ez meglepetés lenne, hiszen minden jel arra mutat, hogy este besötétedik. Isten cselekedete olykor azonban annyira meghaladja minden reménységünket és úgy megszégyeníti félelmeinket, hogy ámulva kell dicsérnünk mérhetetlen kegyelmét. Nem, nem úgy lesznek a dolgok, ahogyan szívünk jövendöli: az est homályából nem éjféli sötétség lesz, hanem hirtelen előtörő napvilág. Ezért soha ne essünk kétségbe. A legnehezebb időkben is bízzunk az Úrban, aki a halál árnyékának sötétségét is napvilággá változtathatja.