PÁL az Róm 1,17-ben és Róm 3,21-ben előre látva azt az ellenvetést, hogy a hit általi megigazulásról szóló tanítása újonnan bevezetett dolog, most visszatér két nevezetes ószövetségi példára.
Adónia (a protestáns új fordítás szerint: Adónijjá), Dávid negyedik fia Hebronban született, amikor apja Júda királya volt. Anyját Haggithnak hívták. Adónia életét főleg az a hiábavaló törekvés töltötte be, hogy megszerezze apja trónját. Bátyjait, Amnont és Absolont már megölték. Volt egy másik bátyja is, Kileáb. A Szentírás csak Kileáb születését említi meg (2Sám 3,3 és 1Krón 3,1, ahol őt Dánielnek nevezték). Fel kell tételeznünk, hogy ő is meghalt. Adónia apja trónjának örököseként látta magát az elsőszülöttségi jog alapján.
Amikor Dávid halálos ágyán feküdt, megbízta fiát, Salamont, hogy gondoskodjon Barzillai családjáról: "a gileádbeli Barzillainak fiaival cselekedjél irgalmasságot, és legyenek a te asztalod vendégei", 1Kir 2,7. Barzillai meglehetősen gazdag ember volt, aki Absolon lázadásának idején Sóbival és Mákírral együtt "mézet, vajat, juhot, ünősajtokat hoztak Dávidnak és az ővele való népnek eleségül.
Ittaj gáti születésű volt, és főkapitányi rangig vitte Dávid hadseregében. Mély tiszteletet és szeretetet érzett Dávid és az Úr iránt, akit Dávid szolgált. Ez próba alá került Absolon lázadásának idején. Ittajnak, az idegennek nem volt kötelessége, hogy nélkülözést és üldöztetést szenvedjen, amellyel a lázadása fenyegette, és így alkalmat kapott arra, hogy visszatérjen Jeruzsálembe.
Ahitófel Dávid leginkább nagyra becsült tanácsadója volt. A Szentírás feljegyzi, hogy "Akhitófel tanácsa... olyannak tekintetett abban az időben, mintha valaki az Isten szavát kérdezte volna," 2Sám 16,23. Ő és Dávid nagyon közel álltak egymáshoz, és általánosan elfogadott volt, hogy a Zsolt 55,14 erre a kapcsolatra utalt: "akivel meghitt barátságban voltam, az Isten házába együtt jártunk a gyülekezet körében." Amikor Absolon fellázadt Dávid ellen, Ahitófel Absolon mellé állt, és ezzel Dávidnak mély szomorúságot okozott, Zsolt 41,9; 55,12-14.
Absolon rendívül tehetséges és kiváltságos férfi volt. Magas pozíciót és gazdagságot élvezett egy nagy király fiaként, megáldva természetes szépséggel és vonzerővel. Ahogyan már láttuk, ezek az ajándékok nehéz körülmények közt virágoztak, de arra voltak szánva, hogy különösen alkalmassá tegyék őt Isten szolgálatára a maga napjaiban.
Absolon megbosszulta a húgán, Támáron elkövetett erőszakot azzal, hogy Amnont megölette Baal-Hacorban. Ennek következményeképpen elmenekült Szíriába, anyai nagyapjának udvarába, ahol három évig maradt, hogy apja haragját elkerülje. Joáb, Dávid hadvezére előkészítette Absolon Jeruzsálembe való visszatérését, de további két év telt el, mielőtt Dávid megbocsátott neki, és találkoztak.
Absolon Dávid harmadik fia volt Maaka nevű feleségétől, aki az egyik szír királynak (a gesurí Talmainak) volt a lánya. Absolon élete intrikával, konfliktussal, bosszúállással volt tele, valamint azzal a vággyal, hogy apja trónját átvehesse. Ez azt a zűrzavart tükrözte vissza, amely Dávid családját jellemezte uralkodásának második felében. A zűrzavar forrása Dávid házasságtörő kapcsolata volt Betsabéval, továbbá sok házassága.
Amnon volt Dávid legidősebb fia, 1Krón 3,1. Édesanyja a jezréeli Ahinoam volt, és akkor született, amikor Dávid Hebronban uralkodott. Amnon beleszeretett Támárba, a féltestvérébe, és unokatestvére, Jónádáb arra bíztatta, hogy csábítsa el. Amnon, miután vérfertőzést követett el Támárral, elkergette őt a házából. Támár mélységesen elkeseredett, és Absolonhoz menekült segítségért, aki vér szerinti bátyja volt.
Betsabé a hettita Eliám lánya, és Úriásnak a felesége rendkívül szép nő volt, és házasságtörő kapcsolatba került Dáviddal. Dávid akkoriban lehetőségeinek csúcspontján volt mint Izráel királya (2Sám 10), és úgy tűnik, öntelten azt gondolta, hogy semmit sem kell megtagadnia önmagától. A bűn rendkívüli szomorúságot hozott Betsabéra; férjét megölték, és a házasságtörő közösségből származott gyermek meghalt.