Dávid

Méfibóset ötéves volt, amikor apját, Jonatánt és nagyapját, Sault harcban megölték a filiszteusok. Dajkája Méfibósettel a karjában menekült, de sajnos leejtette, és ő mindkét lábára sánta lett. Méfibóset Mákir házában talált menedéket Ló-Debárban, ahol felnövekedett, megházasodott és volt egy Mika nevű fia. Amikor Dávid trónra került, visszaadta Méfibóset örökségét, szolgájává tette Cibát (aki Saul házának gondviselője volt), a palotában biztosított otthont neki, és azt a kiváltságot kapta, hogy naponta a király asztalánál étkezzen.

Ebjátár pap volt Áron és Éli leszármazási vonalában. Ő volt az egyetlen fia Ahiméleknek, aki elmenekült a nóbi mészárlásból. Követte apját, mint főpap, Dávidhoz menekült, és hűséges követője lett Dávidnak. Ebjátár bizonyos értelemben karizmatikus férfi volt. Az Úr megállapítása a Mk 2,25-26-ban neki tulajdonítja, hogy a szent kenyereket odaadta Dávidnak. Lehetséges, hogy Ahimélek főpapsága idején a papok vezetője Ebjátár volt?

Nátán az Úr prófétája volt Dávid és Salamon uralkodása alatt. Hűségesen tolmácsolta Isten üzenetét még akkor is, ha az a király megfeddését jelentette. Dávid szerette volna felépíteni Isten házát, de ez a kiváltság a fiának adatott meg, 2Sám 7,12-13. Az a felelősség Nátánra hárult, hogy erről Dávidot tájékoztassa. Dávid úgy fogadta az üzenetet, mint amely az Úrtól származik, és félretette saját ambícióit. Isten megáldotta azzal, hogy biztosította Dávid leszármazási vonalának folytonosságát, és megengedte neki, hogy beszerezze az anyagokat a templomhoz.

Saul Dávidot elűzte és könyörtelenül üldözte hosszú éveken keresztül. Néha azt gondoljuk, hogy Dávidnak gondtalan, ragyogó élete volt, mint egy kalandorokból álló csapat vezetőjének. A valóság ellenben az, hogy nagyon nehezen tartották fenn magukat a terméketlen pusztaságban, ahol el voltak szigetelve a normális társadalmi érintkezésektől, barlangokban kerestek menedéket, és féltették az életüket. Dávid felkent király volt ugyan, 1Sám 16,12-13, de sok akadály állott közte és Izráel trónja között.

Tragikus dolog egy ember számára, ha csak azt állapíthatja meg, amikor elérkezik életpályájának végére, hogy amit elért, annak semmi értéke. Ez volt Joáb esete. Kívülről nézve sikeres volt, és látszólag nélkülözhetetlen Dávid számára, de Isten a dolgokat más szemszögből látta. Azok a férfiak és nők, akik Zsid 11-ben vannak említve, megtapasztaltak bukásokat, de "hitben haltak meg mindezek... hit által jó bizonyságot nyertek," 13.39 versek.

Dávid Abner halála után beismerte: "Én pedig ma erőtlen, noha felkent király vagyok; ezek pedig a Sérujának fiai hatalmasabbak nálamnál", 2Sám 3,39. Dávid Joábbal szembeni türelme uralkodásának egyik nagy hibája volt. Mi is ugyanígy, ha nem száműzzük azokat a dolgokat, amelyek régi természetünkhöz kötődnek, végül azok fognak uralkodni rajtunk, és szellemben gyengévé tesznek. Hogy milyen volt Joáb, a következőkben soroljuk fel.

Abner nyilvánvalóan rátermett és tehetséges férfi volt. Dávid úgy hivatkozott rá, mint bátor emberre, és halála után megjegyezte, hogy "nagy fejedelem esett ma el az Izráelben", 2Sám 3,38. Miért ment tehetsége veszendőbe?

"Meghalt pedig Sámuel", 1. v. A kevés ragyogó fény egyike kialudt. Dávid átérezte a veszteséget, és elvonult a pusztaságba. Itt történt, hogy találkozott Abigaillal.

Abigail ("az atya öröme/gyönyörűsége") drágakőként ragyogott ki férje ostobaságának sötét hátteréből, aki elutasította Dávid segélykérését. Ő "igen eszes (belsőképpen) és szép termetű (külsőképpen) asszony volt", 3. v. Nagy bölcsességet mutatott egy kényes, és kirobbanni készülő helyzet kezelésében.

Ha egy férj és egy feleség arra törekszik, hogy az Úr áldásosan felhasználhassa őket, szellemi vágyaiknak azonosnak kell lenniük. Megosztott ház nem tud megállni. Világos, hogy a Mikál és Dávid közti kötelék vékony volt. Inkább természeti, mint szellemi vonzalom volt az alapja. A Bibliában Mikálra gyakrabban hivatkoznak "Saul lányaként", mint "Dávid feleségeként". Jobban ragaszkodott ahhoz az emberhez, akit Isten elvetett, mint "az Isten szíve szerinti férfihez".

"Hazatért azért a király", 1. v. Annak az embernek, aki könnyek közt hagyta el Jeruzsálemet, a felkent királynak végül is joga volt ahhoz a helyhez, ahonnan kiűzték. Az Úr Jézus "utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője!" Ézs 53,3, de vissza fog térni diadalmasan!

Amikor Dávid visszatért, találkozott három emberrel, akiknek magatartása odafigyelésre ösztönöz bennünket.