"Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban." 1Korintus 15,58
„Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó." Róma 7,18
EBBEN A KÖNYVBEN az egyik kulcsszó a hiábavalóság. Az író olyan kifejezéseket használ, amelyek mindvégig visszatérnek „hiábavalóság", „mi haszna", „a nap alatt", „a szellem (lélek) gyötrelme" (az angol Biblia szerint). Összefoglalva ezek az élet üres voltát hangsúlyozzák, amikor az teljesen az anyagi dolgok feltételeihez kötött. A hiábavalóság itt nem a büszkeségnek valamilyen modern értelmezését hordozza, hanem az ürességet fejezi ki; vö. 1,14. Azt jelenti, hogy ami elmúlt - széthordta a szél, mert könnyű fajsúlyú volt, majdnem üres - ezért hiábavaló.
A PRÉDIKÁTOR KÖNYVÉT különböző utakon közelíthetjük meg. Némelyek szerint annak a témának a tárgyalása, amelyet úgy nevezhetünk, hogy „Élet Isten nélkül". Mások szerint ez csak naplószerű cinikus kihangsúlyozása az élet pesszimista szemléletének, amely „hiábavalóság és a szellem gyötrelme". Ismét mások szerint az emberi szív kielégíthetetlen sóvárgásának mélységes leleplezése. Mások számára prédikációt jelent a természeti ember felé olyan kifejezésmóddal, amelyet megért, azzal a szándékkal, hogy önmagától Istenhez vezesse el.
Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építõk. (Zsolt 127,1)
Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az õ tetszésének megfelelõen. (Fil 2,13)
Örüljetek Jeruzsálemmel! (Ézs 66,10)
Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. (Jn 12,24)
