Aki magában gyönyörködik, s közben másokat lenéz, nem látja meg Istent, de aki magalátásától szégyenkezve földre süti szemét, meglátja az Urat és megtalálja kegyelmét.
Lk 18.10-14 „Két ember felment a Templomba imádkozni: egy farizeus, meg egy vámszedő. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy én nem vagyok olyan rossz, mint mások. Nem vagyok sem tolvaj, sem csaló, sem házasságtörő. Nem vagyok olyan, mint például ott az a vámszedő. Hetente kétszer böjtölök, és minden keresetemből megadom a tizedet.« A vámszedő, aki távolabb állt, még a tekintetét se merte az égre emelni. Bűnbánatában a mellét verte, és így imádkozott: »Istenem, könyörülj meg rajtam, nyomorult bűnösön!« Mondom nektek, hogy azt a vámszedőt Isten elfogadta, és kérésére megbocsátotta a bűneit. De a farizeust és annak az imádságát elutasította! Miért? Mert aki felemeli magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felemelik!”