Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
Isten meg nem érdemelt jóindulata (ajándéka) életünk minden megnyilvánulása felé. A kegyelem az ok, a békesség a következmény.
05.15 Isten magas helyei
Nekem mondja ezt az Úr? Ha ismerem az Ő nevét, akkor igen. Áldott legyen az Úr, hogy nem vagyok idegen a számára. Próbára tettem, megismertem Őt, és ezért bízom benne. Tudom, hogy az Ő neve bűnt gyűlölő Isten, mert Szent Szelleme ereje által megtanultam, hogy soha nem tűri el a gonoszt. De úgy is ismerem Őt, mint Krisztusban bűneimet megbocsátó Istent, mert vérével eltörölte minden vétkemet. Az Ő neve hűség, és én ezt tudom, mert soha nem hagyott el, még akkor sem, amikor a bajok megsokasodtak körülöttem.
05.08 Segíts te is!
Igen, még az öregek számára is van munka Isten szőlőjében. A tizenegyedik órában vagyunk, és Ő mégis munkába küld bennünket. Milyen nagy kegyelem! Bizonyára minden idős ember felujjong a meghívásra. Ha valaki (meg)öregszik, már senkinek sem kell a munkája. Egyik munkahelyről a másikra megy, a munkaadók ránéznek ősz hajára, azután rázzák a fejüket. Az Úr Jézusnak azonban szüksége van az öregekre is, és jó fizetséget ígér nekik. Ilyen az igazi kegyelem! Uram, add, hogy az öregek haladéktalanul szolgálatodba álljanak!
05.01 Csupa dal
Bűneink megbocsátásával vége legfőbb szomorúságunknak, és megkezdődik igazi örömünk. Ilyen örömet ad az Úr azoknak, akik iránt megengesztelődött. Az öröm kiárad, és eltölti az egész természetet. A világ telve van rejtett dallamokkal, és a megújult szív ért ezek megszólaltatásához. A teremtett világ a hangszer, és a kegyelmet nyert ember hamar megtanul játszani rajta. Keze nyomán az egész világmindenség egyetértésben dicséri Istent. A hegyek és a halmok, a nagyméretű teremtmények adják a basszust, míg az erdő fái és a többi kisebb dolgok viszik a dallamot.
03.22 Légy alázatos!
Az alázatos szív kegyelemre vágyik, és azt meg is kapja. Kiszolgáltatja magát a kegyelem szelíd uralmának, és ezért egyre nagyobb mértékben nyeri el azt. Az alázatos szívűek a völgyekben lakoznak, ahol a kegyelem folyói kanyarognak, és bőven isznak azokból. Hálásak a kegyelemért, dicsőítik érte az Urat, aki - önmagához híven - meg is adja azt nekik. Jöjj, kedves olvasóm, alázd meg magad! Légy kicsiny önmagad előtt, hogy az Úr naggyá tehessen! Talán így sóhajtasz: nem vagyok eléggé alázatos, de lehet, hogy ez már az igazi alázat szava.
03.19 Méltóvá leszel a dicsőségre
Éppen a kegyelemre van most szükségünk; ez el is érhető mindenki számára. Mit kaphatnánk meg könnyebben, mint a kegyelmet, ami ajándék! Ma megtartó, megerősítő, megszentelő és megelégítő kegyelmet nyerünk. Mostanáig Urunk mindennap megadta kegyelmét, a jövőben is számíthatunk irgalmára, és ez nekünk elég. Ha idáig csak kevés kegyelmet nyertünk, annak oka nyilván bennünk van, mert az Úr ezt készségesen és bőven adja. Kérjünk tőle annyi kegyelmet, amennyit csak akarunk, nem kell félnünk Isten nem utasít el. Sőt, bőségesen és szemrehányás nélkül adja azt.
02.16 Istennel van dolgunk
Az Úr így adja tudtunkra, hogy kegyelméből megkímél bennünket. Kedves olvasóm, talán most éppen Isten súlyos fegyelmezése alatt vagy, és minden a közeli ítélettel fenyeget. Óvjon meg az Ige a teljes kétségbeeséstől. Lásd, az Úr szólít, hogy tekintsd át életedet és valld meg bűneidet. Ha Ő ember lenne, már régen végzett volna velünk. Ha emberi módon cselekedne, elég lenne egy szava vagy csapása, és végünk volna. De Isten nem ilyen, mert Ő mondja: "amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál" (Ézs 55,9).