„A kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által lett" (Jn 1,17).
Ez a megállapítás a kulcsa mindannak, ami János evangéliumában ezután következik. Ez a kettős nyomaték az egész evangéliumon keresztülhúzódik: egyrészt az igazság, másrészt a kegyelem hangsúlyozása. Az igazság mindig követelményeket támaszt, a kegyelem pedig azért van, hogy kielégítse azokat. A János evangéliuma 8. fejezetében a házasságtörő asszony esetében az igazság uralkodik. Az Úr nem azt mondja neki: „Jól van, te nem vétkeztél." Nem mondta a zsidóknak, hogy az asszony tette nem súlyos dolog, és hogy Ő maga nem döbbent meg mélyen az eset hallatán. Ezek voltak a szavai: „Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ." Az igazság ebben volt: az asszony valóban vétkezett, és a törvény értelmében meg kellett volna kövezni; de jelen volt a kegyelem is, mert miután mindnyájan eltávoztak, Jézus odafordult hozzá: „Én sem kárhoztatlak."
János evangéliumában végig így egyenlíti ki egymást az igazság és a kegyelem.
