„Mikor pedig Krisztus, mint a jövendő javak főpapja eljött... az Ő tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve" (Zsid 9,11).
Ha fel akarom becsülni Krisztus vérének jelentőségét, úgy Isten értékelését kell elfogadnom, mert a vérre elsősorban Istennek volt szüksége, miatta ontatott ki. Semmi sem világítja meg ezt a tényt érthetőbben, mint az engesztelés napjáról szóló beszámoló. A 3Mózes 16-ban elolvashatjuk, hogyan vették a bűnért való áldozat vérét és vitték a Szentek Szentjébe; ott pedig hétszer hintették szét az Úr előtt. Maga az áldozat természetesen nyilvános volt, a templom udvarán ment végbe a nép szeme láttára. De a Szentek Szentjébe nem léphetett be más, csak a főpap. Egyedül hintette szét az engesztelő vért Isten előtt, távol azoknak szemeitől, akiknek az javára szolgált. Ezzel tisztában kell lennünk. Krisztus drága vére mindenekelőtt Isten számára, nem az emberi szemnek volt látható. A szent és igazságos Isten elfogadta, és mindenre elegendőnek nyilvánította. Ebből a mélységes tényből fakadhat aztán saját értékelésünk Krisztus véréről.
