alázat

NABUKODONOZOR BIZONYSÁGTÉTELE, 1-9. v. A tanítást akarva, vagy akaratlanul kapja az ember. Mindkét esetben ugyanaz lesz az eredmény, de nagyon nyilvánvalóan különbözik egyik a másiktól. Dániel hajlandó volt tanulni, mint ifjú, 1. fej., és ezért Isten szolgája volt egy életen keresztül. Nabukodonozor nem tanult a 2-3. fej. tapasztalataiból, így Isten nevelése fokozódott vele kapcsolatban. Nyolc évről van szó a 4. fejezetben, amelynek végén a megalázott Nabukodonozor felfogta, hogy mi történt vele. (A 19,25-33. v.

BÖLCSESSÉG KIÁLT a szabadban, az úton, a városba vivő kapuknál, ahol áramlik a tömeg, 1-3. v. és ez az, ahol az evangéliumot is hirdetni kell. Az emberek fiaihoz szól, 4-5. v. és jeles dolgokat akar mondani, 6-9. v. Szavai valóban felbecsülhetetlenül értékesek, 10-11. v.; minthogy anyagi egyenértékük nincs, nem vásárolhatóak meg. A bölcsesség maga jobb, mint az arany és ezüst, igazságra vezet, meggazdagítja azt, aki szereti, 21. v. és az örökkévalóságból jön, 22-29. v.

MÁRDOKEUS benjáminita volt, Saul leszármazottja, 2,5. Az ő munkája volt tehát, hogy befejezze az Amálek elleni háborút, vö. 2Móz 17,8, a Saulra bízott munkát, vö. 1Sám 15,3. Magához fogadta nőrokonát, Esztert, mint saját lányát, és amikor valószínűvé vált, hogy királynő lesz, vele való törődését nem hagyta abba, amint azt bizonyítja az asszonyok házának udvara előtti járkálása, 2,11. Állandóan az volt a célja, hogy segítse a lányt előmenetelének nehéz ösvényén.

NEHÉMIÁS A PALOTÁBAN lakott, és úgy látszik, hogy a király kedvence volt. De Mózeshez hasonlóan a szíve a megalázott testvéreivel volt egy, és szíve buzgó volt, hogy bizonyságot tegyen Istenéről. Noha sohasem látta Jeruzsálemet, atyáinak városát, szerette azt, és érzéseit a Zsolt 137,5-6 szavaival lehetett összefoglalni. Testvérei jöttek, és szomorú beszámolóval szolgáltak neki Jeruzsálem helyzetéről, úgy, hogy sírva fakadt, Neh 1,4. Nem ő volt az utolsó, aki sírt Jeruzsálem felett. Nála messzemenően nagyobb Személy is ezt tette, vö. Lk 19,41.

SALAMON MOST MINT király, népének jelenlétében imádkozik. Az imádság, akár egyéni, akár nyilvános, nem a személyes hivalkodás alkalma. Miért volt akkor egy nagy bronz emelvény felépítve a templom udvarában? Azért, hogy minden jelenlévő láthassa, és részt vehessen Salamon imádatában. Hasonlítsuk össze Nehémiás fából készült emelvényével, amelyet akkor használtak, amikor felolvasták a Szentírást Izráelnek, Neh 8,4-5. Egy faszerkezet, még ha Nehémiáséhoz hasonlít is, nem nagyon vetekedhetett Salamon gazdagságával.

KÉT vers van, amelyek nagyon érdemesek arra, hogy emlékezzünk rájuk 4,9-től. Jábes mindnyájunk előképe születésében, példa számunkra életében. Minden emberhez hasonlóan fájdalom közt született. Nevének jelentése „szomorú", amely megfelelő lehet bármelyikünknek, mert Ádám bűnének hatásai még velünk vannak, 1Móz 3,16; Jn 16,21. De miért írták úgy le, mint aki „testvéreinél tiszteletreméltóbb volt"? Miben különbözött tőlük? Ha semmi másról nem tudunk is, mindenkinek emlékezetes lehet őszinte imája, Jak 5,16. Az imádság szomorúság helyett örömet hoz, Fil 4,7-től.

ÁTMENTEK A JORDÁNON, eltávolították a gyalázatot (lásd Kol 3,5), megtartották a páskát 38 év után (fontos a sorrend), és most új tápláléka van Izráelnek, az ország régi gabonája. Ez Krisztusra mutat a feltámadásban! Jerikó most szemben áll Izráellel, a harc azonban nem annyira a kánaániták és izráeliták között áll fenn, hanem Isten és a Sátán között!